Kedvenc kajáink, kicsiny konyhánkból... Gasztropajti konyhája

Nem nyugszom! Egyszerűen imádok alkotni, és nem a nyeremények érdekelnek. Azokat is kapok egész sűrűn, de nem ezért csinálom. Az alkotás nálam a főzés, az ételkészítés szinonimája, lételem. Ha valaki korlátoz benne, ez nem csak lelki, hanem testi fájdalmat is okoz.
Megláttam egy pályázatot. Nyerni is lehet vele, de ez a legkevesebbet sem érdekel. Nálam az a lényeg, hogy valami újat, nem mellesleg finomat is csináljak magam, és mások örömére. Adott volt egy recept, amit a Gyermelyi Facebook oldalán láttam meg. Azonnal felvillanyozott! Láttam benne valami fantáziát. Bevallom olyan ütősnek azért nem találtam, (elnézést a kitalálójától) de én nem abból a fából vagyok faragva, aki nem mondja meg őszintén a véleményét. De főleg nem alakítja át, saját kénye - kedve szerint azt a receptet, amivel nincs teljesen megelégedve. Néhány napig gondolkodtam, (mert időnként azt is szoktam) és újraterveztem az ételt, mert szerintem így lenne még finomabb. Nagyobbik fiam, - aki rajtam kívül megkóstolta - ugyanígy vélekedett és jól belakott belőle, tehát a kaja nem, hogy nem volt bukás, hanem másnak is bátran ajánlhatom. Padlizsánkrémes, hagymás tésztának írták le, de másként csináltam, így átkereszteltem. Bátran mertem sokkal többféle zöldséget tenni az ételbe, mint az az eredeti receptben olvasható. Könnyű, de tartalmas tésztaétel lett belőle, vacsorára pont elégséges. És egészséges!
Azt hiszem eljutottam oda, hogy már egyre többen kíváncsiak arra is, hogyan csináltam, így nem tartom tovább titokban.
De először megosztom az eredeti receptet, amit képernyőfotóval kimásoltam.

Azt már elárultam, hogy lényeges különbségek vannak az eredeti, és saját receptem közt. Több dologban más volt a véleményem az étel alkotójával ellentétben. Remélem, és biztos is vagyok benne, hogy nincs harag!
Itt van például a padlizsán. Nagyon szeretem, és bátran kijelenthetem: véremben van a padlizsán többféle elkészítési módja, de túlzásnak találtam, hogy 3 egész padlizsánt használjak fel 500 g. tésztához. Magát az 500 g. tésztát is túlzónak találtam, így lényegesen kevesebb mennyiséget főztem meg. Persze, ha nagyobb vendégsereget akarunk jóllakatni?!....
És még egy! Többször jártam már úgy, hogy nem kaptam egy előírt alapanyagot elkészítendő ételemhez, és most is ez történt. Égen - földön nem volt színes zöldséges penne, így natúrral pótoltam. Az eredeti recepttel ellentétben más zöldségféléket is tettem ételembe, mert így jobbnak találtam.

A kép is megtévesztő kicsit, ami az eredetiről készült, mert nagyítóval sem találtam az eredeti receptben semmi pirosat, a paradicsomon kívül. Azok a rikító piros szálas darabok pedig legkevésbé sem hasonlítanak paradicsomra, inkább kaliforniai paprikának nézem őket. Megjegyzem, az csak javít rajta! Mivel rendkívüli állományjavító, egyben kitűnő roppanós elem, a sárgarépa sem hiányozhatott az ételből. Néhány enyhe kritikát említettem az eredeti recepttel kapcsolatban, de én már csak ilyen vagyok. Mindig a jobbító szándék motoszkál bennem, és ha nincs szigorú előírás arra, hogy tökéletes másolat készüljön az adott ételről, miért ne?
Én tehát így kezdtem hozzá, és ezek voltak szükségesek 2 fő részére:

1/2 padlizsán,
1 db. hámozott paradicsom,
1/2 piros kaliforniai paprika,
1 új főzőhagyma zöld szárával együtt,
1 nagyobb sárgarépa,
1 kisebb csili,
1 db. közepes lila hagyma,
2 gerezd fokhagyma,
só, frissen őrölt bors,
1 dl. száraz fehérbor,
1 kis csokor snidling,
néhány szál kakukkfű,
kevés olíva olaj,
reszelt füstölt sajt ízlés szerint, (parmezán jellegű)
200 g. penne tészta.

A padlizsánt félbevágtam, enyhén megsóztam, 1 db. középen félbevágott hámozatlan fokhagymával 5 percig mikróztam. (a sütőt feleslegesnek tartottam felmelegíteni ezért) A fokhagymát meglocsoltam olajjal a mikrózás előtt. Mikor meghűlt, a padlizsánt a héjából kikapartam, a sült fokhagymagerezdeket kinyomkodtam, majd kevés aprított snidlinggel, borssal, (só már volt benne) és olíva olajjal villával összenyomkodtam. Kevés sült padlizsánt félretettem a raguhoz.
A zöldségek közül a sárgarépát, és a paprikát zsülienre vágtam, a főzőhagymát, és a lila hagymát apróbbra, illetve félkarikákra vágtam, a főzőhagyma zsengébb részét, és a zöldet felkarikáztam. Minden feldolgozott zöldségfélét kisebb külön edényben gyűjtöttem a főzésig.
Fazékban vizet forraltam, majd az eltávolított csumájú, tetején keresztben bevágott paradicsomot belemártottam addig, míg a héja nem kezdett enyhén ráncosodni. A paradicsomot kiemeltem, héját lehúztam, majd a vizet megsóztam, és ugyanabban a vízben megfőztem a tésztát. Fog kemény (al dente) állapotra, mert az utóbb megfőzött raguval szándékomban állt összeforgatni, keveset együtt főzni.
A raguhoz kevés olíva olajban megdinszteltem a főzőhagymát, a felcsíkozott sárgarépával együtt, majd hozzáadtam a nagyon finomra aprított fokhagymát, a mag nélküli felaprított kis csilit, a száráról lesodort kakukkfű leveleket, a lila hagymát, a hagyma aprított zöldjét. A serpenyőbe tettem a hámozott paradicsomot, amit szétnyomkodtam. Felöntöttem kevés száraz fehérborral, és fedő nélkül hagytam összefőni kevés ideig. Tettem a raguhoz keveset az előzőleg elkészített padlizsánkrémből is. Mikor a ragut kellően krémesnek találtam, a főzővízből kivett tésztát is hozzáadtam, és jól elkevertem. A kitálalt adagokra füstölt sajtot reszeltem, ami kellően ráolvadt a tetejére. Külön pirításra, esetleges mikrózásra nem találtam okot.

Ezután jött a MEÓ. Minden étel, és nem csak a puding próbája az evés, és megkóstolva derül ki, ehető-e az étel. Fiam nagy gourmet, és bár ebéd után volt, rövid gondolkodás után mégis nekiállt. Én a saját adagomat a fotók után magamévá tettem, de elsősorban Gergő véleményére voltam kíváncsi. Megjegyezte, hogy egy nagyobb adag pörkölt után nem igazán kímélő ételt csináltam, ellenben mind elfogyott. A szakácsnak ez a lényeg! Hiába a dicsérő szó, ha a kaja a tányéron marad!

Mivel viszont üres tányért kaptam vissza, megnyugodva a jól végzett munka tudatában, átgondoltam újra munkám gyümölcsét. A padlizsánkrém eredetileg szerves eleme az ételnek, de jelen esetben csak a szebb tálalás érdekében tettem mellé is egy keveset. Gergőnek jól esett, és azt is rálapátolta a tészta tetejére. Újabb bizonyíték, hogy érdemes főzni! Nem bántam meg, hogy ismét újragondoltam egy ételt! Bizonyára az eredeti is igen finom lehet, de elolvasva a receptet úgy éreztem, és biztos voltam benne, hogy valamit még tehetek, és tettem is hozzá.

Adott tehát a lecke! Mivel a pályázat nyilvános, más is elkészítheti az ételt, és jelentkezhet a játékba. Alkossatok finomat, és csináljatok jobbat mint én! Örülök, ha más is indul, esetleg az enyémnél is jobb recepttel. Nekem a gondolkodás öröméért már megérte! Jó kis agytorna volt!

Update: Újabb képernyőfotó következik, mert volt hozadéka is agytekervényeim tornáztatásának. Nem is vettem észre, hogy volt valamilyen eredménye a pályázatomnak, de vannak barátaim is, akik szóltak. A hónap egyik háziasszonya lettem! Tehát hamarosan kiegészül konyhánk felszerelése néhány zacsek tésztával, liszttel, egy köténnyel, egy kifogókesztyűvel, tésztamérleggel, és tésztaszűrő készlettel. Köszönöm! Úgy tűnik megérte kicsit gondolkozni!
De az, hogy "háziasszony" lennék, enyhén szólva abszurd.

A lecsó, és minden fajtája megunhatatlan. Múlt nyáron a friss paprika, és paradicsom dömpingje idején, többféle lecsót elkészítettem. Magam, és családom bőrén szerettem volna kipróbálni a különféle lecsók jótékony hatását. Csináltam Olasz peperonata-t, Török menemen-t Francia ratatouille-t, mindet saját elgondolásaim szerint. Mivel idén visszavonhatatlanul ismét eljött a lecsószezon, újabb lecsók készülnek konyhámban. Most a balkáni lecsóról a gyuvecsről, vagy dzsuvecsről írok, de lecsót megszámlálhatatlan módon lehet csinálni, így néhány napon belül sor kerül egy újabb lecsó jellegű étel elkészítésére. Az minden bizonnyal az arab világban ismert saksuka, avagy shakshuka lesz, mely ételt az izraeli konyha is magáénak tartja.

Mindenféle lecsó nem jöhetne létre, ha nincs paprika, paradicsom, és hagyma. E három alapanyag nélkül nincs lecsó! Külön tájegységenként változó, hogy az elengedhetetlen hozzávalókon kívül mi mehet még a lecsóba. Szinte minden! Innen ered a mondás is: mehet a lecsóba.
Eljutottunk szerintem ahhoz a ponthoz, amikor beindultak az ízlelőbimbók, így nem csigázok tovább senkit. Nálam ezek mentek a lecsóba, tehát a gyuvecsbe.

1 fej nagy főzőhagyma,
25 dkg. paradicsom (ekkora volt az első termés a kertemben)
3 db. lecsópaprika,
1/2 piros kaliforniai paprika, (lehet több is)
1/2 padlizsán,
3 gerezd fokhagyma,
2 szál kakukkfű,
kis csokor petrezselyem zöld,
1 dl. száraz fehérbor,
só, frissen őrölt bors,
1 kisebb csili,
1 bögre rizs, (előfőzve)
1+ 2 kanál olíva olaj.

A hagymát, és a paprikát felkarikáztam, külön edényekben tároltam. A paradicsomot apró darabokra vágtam, a padlizsánt kisebb cikkekre daraboltam. A fokhagymát a lehető legapróbbra aprítottam. Serpenyőben, a következő sorrendben pirítottam a hozzávalókat. Elsőként kevés olíva olajon a hagymát, kicsivel később a fokhagymát, majd a paradicsomot, valamint a padlizsánt, és a kimagozott apróra vágott csilit. Megsóztam. A kakukkfű ágacskákról a leveleket lesodortam a petrezselyem zöldet apróra vágtam, és azt is hozzáadtam. Felöntöttem 1 dl. száraz fehérborral, és hozzáadtam a paprikát is mindkét fajtát egyszerre. Én szeretem, ha a paprika a mások által készített lecsókhoz képest kicsit roppanósabb, de aki puhábban szereti, hamarabb is hozzáteheti. Az előfőzött rizst is hozzákevertem, és még 2 kanál olíva olajjal is megöntöztem. Hagytam, hogy az ízek összeérjenek, és friss borsot őröltem a lecsómra.

ebben az étteremben ettem először gyuvecset.

Természetes, hogy ez csak egy módja a gyuvecs elkészítésének. Ezen kívül számtalan más formában is elénk kerülhet. Emlékszem arra a Bolgár étteremre, ahol bárányhússal együtt főzték a gyuvecset. Rég volt, szép volt, igaz volt! Ifjú házasok voltunk, és a Bolgár tengerparton töltöttünk 2 hetet. Soha annyi sopszkát, a mindenhol kapható Bolgár salátát, cacát, a tengeri apró halat, és mivel nekem bejött gyuvecset is ettem bárányhússal. Paprikás krumplit, és lecsót is, amit a magammal vitt gázfőzőn a kempinglakók csodálkozása közepette többször főztem. Bulgáriában bárányhússal együtt főzve ettem gyuvecset, de Szerbiában az imént leírthoz hasonló ételt ettem hús nélkül. Ott dzsuvecsnek hívták. Mindkettő ízlett, mivel én nem zárkózok el idegen konyhák, - sokszor különlegesnek számító - ízeitől.
A lecsószezon pedig még nem ért véget! Hamarosan újabb tájegység lecsója lesz porondon. Vagy inkább tányéron!

A lecsó jellegű ételek rendkívül népszerűek szerte a világban. Magam is imádom minden változatát, és már évek óta figyelemmel kísérem más nemzetek lecsóit. Több változatát el is készítettem már, köztük az Olasz peperonata-t, a Törökmenemen-t a Francia ratatouille-t, legutóbb pedig a Balkáni gyuvecs, vagy dzsuvecsnéven kínált lecsót. Ezeken kívül természetesen a lecsós ételek számtalan változata készült már konyhánkban, hiszen a nyár üde színfoltja, a nyári ételek királynője a lecsó bármelyik változata.

A lecsóőrület apropója, egy az interneten tavaly ilyenkor keringő "lecsóhatározó" volt, amit mikor megláttam, elhatároztam végigfőzöm a kínálatot. A mostani volt az utolsó a képzeletbeli feladatok közt, de ez nem azt jelenti, hogy leállok a lecsókkal.
Nyáron nem tudok lecsós ételek nélkül élni! Tegye fel a kezét, aki tud!? Szerintem napokon belül a most elkészültön kívül újabb lecsók jönnek kolbásszal, virslivel, rizzsel, más gabonafélékkel, (hajdinával, kölessel, esetleg gerslivel) Lényeg az, hogy szinte minden mehet a lecsóba. Most viszont szigorúan a Közel - Kelet lecsójára koncentrálok, amit több nemzet is magáénak tart. Az arab, török, libanoni, tunéziai, marokkói, egyiptomi, algériai, de még az izraeli konyha is sajátjaként tartja számon a saksukát. Ha minden igaz, eredetileg berber eredetű az elnevezés, a Chackhouk név ma is gyakori Tunéziában. Az általunk ismert, és készített lecsóktól annyiban különbözik, hogy többnyire buggyantott, vagy tükörtojással teszik tartalmasabbá az ételt. Készítik vas, öntöttvas serpenyőben, cserépedényben, vagy a tajine néven ismert, különleges formájú cserép főzőedényben is.
Ennyit a saksuka etimológiájáról, hiszen elsősorban nem történetíró, hanem gasztronómiát szerető blogger vagyok, és olvasóim receptet akarnak. Kívánságuk pedig parancs, és máris leírom, én hogyan csináltam sajátomat. Nem szentírás, csupán irányadó, de kipróbált, finom étel van a tarsolyomban.

Hozzávalók:

5 db. paprika, (vegyesen lecsó, kápia, kaliforniai)
5 db. paradicsom,
1 nagy fej hagyma,
3 gerezd fokhagyma,
0,5 dl. olíva olaj,
kevés zöldség alaplé, (kb. 1 dl.)
4 db. tojás,
petrezselyem, esetleg koriander zöld,
1 kávéskanál őrölt római kömény,
1 kis rúd fahéj,
1 kisebb csili,
só, frissen őrölt bors.

A hagymát félkarikára vágjuk, a fokhagymát szétnyomjuk, nagyon apróra daraboljuk. A paradicsomokat minél kisebb darabokra, de legalább nyolcba vágjuk, a paprikákat felkarikázzuk. A hagymát 1 kanál olíva olajon megdinszteljük, majd felöntjük zöldség alaplével, vagy kevés vízzel.

A muszlim konyha nem használ bort vallási okokból, de Allah időnként elfordítja a fejét. A feldarabolt paradicsomokat is hozzátesszük, valamint a karikákra vágott paprikát is. Megsózzuk, megborsozzuk. A szétnyomott, apróra vágott fokhagymát, a felaprított petrezselyem, és (vagy) koriander zöldet, a római köményt, és a fahéj rudat is a lecsóba tesszük. A csilit félbevágjuk, magját eltávolítjuk (ha csípősebben szeretjük ezt nem muszáj) és ezt is hozzáadjuk. Addig főzzük míg minden íz összeérett, de a paprika megőrizte roppanósságát. Tálalás előtt a fahéjrudat kivesszük.
Készíthetjük úgy lecsónkat, hogy az elkészült étel tetejére buggyantjuk a tojásokat, vagy ha valaki fél a szalmonella fertőzéstől, előre elkészített tükörtojásokkal tálalja a saksukát.

Ugye, hogy nem ördöngösség? Tudtam én! Ismét színesebb lett étkezési palettánk egy kitűnő lecsóétellel, amit bárkinek szívből ajánlok.
Vannak kivételek! Azon keveseknek, akik nem szeretik a lecsót semmilyen formájában sem, van egy kitűnő rántott csirkecomb receptem!

Majdnem elfelejtettem! Elkészítettem egy pályázatra a zöldséges, padlizsánkrémes tésztámat, de mivel akkor a padlizsánkrémből többet is csináltam, és az önálló étkezésre is alkalmas, néhány reggelire, vacsorára megoldódott a nemzetközi kajakérdés. Akkor elfelejtettem írni róla, de szerencsére eszembe jutott elmaradásom. Most tehát pótolom!

A padlizsán (törökparadicsom, tojásgyümölcs) világszerte ismert zöldségféle, de főként a Balkánon, és a Közel - Keleten vált az egyik legnépszerűbb alapanyaggá. Ezen a környéken ismerik a legtöbb padlizsán alapú ételt is. Erdélyben, Román nyelvterületen vinettaként lehet megvásárolni, szinte mindenhol, akár az út menti alkalmi árusoktól is. Tökéletes salátákhoz, lecsós ételekhez, de különféle kitűnő krémek is készíthetők belőle.
Készítettem többszörFrancia lecsót (ratatouille) balkáni gyuvecset, és padlizsánt tartalmazóajvárt, avagy zakuszkát,többféle salátát, de most sem csalódtam az újabb pikáns padlizsánkrémben, ami amellett, hogy rendkívül egészséges, finom is volt. A múlt idő természetes, hiszen apró feledékenységem miatt, mire erre az írásra került a sor, cikkem alanya már az örök vadászmezőkre költözött! Mondhatnám úgy is, hogy elfogyott. Az is igaz, hogy nem csináltam belőle több liternyit. De amennyit készítettem, az isteni volt!
Kevesen tudják, hogy a padlizsánt egyes nyelvterületeken a szerelem almájaként ismerik. Édeskés íze miatt könnyen függővé teszi fogyasztóját, rostokban nagyon gazdag, élettani hatásai kiválóak. Alacsony energia tartalma miatt kiváló diétás alapanyag, erős máj, és vesetisztító hatása van. Az is ismert róla, hogy elősegíti a méregtelenítést, vízhajtó, emésztést serkentő, vérképző, bélgyulladás, és puffadásgátló. Gazdag ásványi anyagokban, nyomelemekben, és vitaminokban. Mikor ennyi csupa szépet olvasunk róla, már összefut a nyál szánkban. Még nekem is írás közben!
A sok szép, és jó után lássuk a lényeget, magát a receptet!

Hozzávalók:

3 db. padlizsán,
1 fej fokhagyma,
1 kis csokor snidling,
só, őrölt bors,
olíva olaj.

A padlizsánt megszurkálom, majd sütőbe teszem 200 C° hőmérsékletre kb. 20 percig. (kisebb mennyiség készítésekor a padlizsánt elég félbevágni, enyhén megsózni, olajjal megcsepegtetni, és mikrózni kb. 5 percig. A fokhagymát félbevágom, szintén enyhén megsózom,olajozom, és azt is a padlizsán mellé teszem a sütőbe, vagy a mikróba. Mikor a padlizsán belseje magsült, kicsit hűtök rajta, majd kikanalazom a húsát. A fokhagymagerezdeket is kinyomom a héjából. Kevés olíva olajat töltök hozzá, enyhén sózok még rajta, borsot őrlök rá, hozzáadom az apróra vágott snidlinget, és villával összetöröm. Mások turmixolják, de én ezt nem tartom szükségesnek.

Ugye milyen baromi egyszerű? Ez pedig csak egyik módja a padlizsánkrém számtalan elkészítési lehetőségének, de nem fogsz csalódni. Van ahol kevernek hozzá joghurtot, koriander zöldet, esetleg mentát, kevés csilit, a fokhagyma viszont minden receptben szerepel. Kisebb, nagyobb mennyiségben, de mivel én szeretem a fokhagymát, többet tettem bele lehet az átlagosnál. Nem bántam meg! Csak az a kellemetlen, hogy gyorsan elfogyott. Az viszont vigasztal, hogy a kora ősz a padlizsán igazi szezonja, így lesz még időm elkészíteni, akár más módon is újabb padlizsánkrémemet.
Akkor megint jól lakhatok vele!

Jó, jó de a Mamma főztje mégis csak a legjobb!
Ez természetes, ha valaki véleményt alkot az általad készített bármilyen ételről Szicíliában, de szerte Olasz honban is. Nem sértés, ha nem dicsérik halálra főztödet, mert ez a természetes reakció. Szicíliában nem jártam sajnos, de még az Észak - Olaszországban, a kempingben eltöltött egy hét után is tudtam, ez a protokoll. Szicíliára pedig valamiért, ez hatványozottan érvényes. Nem tudom, ez egyszerű udvariassági gesztus, vagy van is benne valami tartalom, de látva a sötét ruhákba öltözött, fejkendős, éltes korú hölgyeket, fenntartással fogadom a szólás igazságát.
Szerencsére nekem nem kell elviselnem senki kritikáját! Nem kell vetélkednem egyetlen szicíliai matriarchával sem, nem kell bizonygatnom, hogy ehető a főztöm. Áron fiam rá van gyógyulva a paradicsomos ételekre, még annak ellenére is, hogy a nyers paradicsommal ki lehet üldözni a világból. Ezt viszont az Ő kedvéért csináltam.
Valakinél láttam valamikor régen, még az is lehet, hogy Mautner Zsófinál. Vele főzhettem volna élesben is télen, mert nyertem egy főzőkurzust, aminek az időpontja velem egyetemben, egyik nyertesnek sem felelt meg. Így jártunk! Nem tudom mi lett volna a program, de akár ezt az ételt is megfőzhettük volna közösen, így viszont megcsináltam saját konyhám magányában.
Lehet, hogy jobban is jártam így! A meteorológiai hírek alapján eddig ez volt az év legmelegebb napja, így nem éreztem feszélyezve magam, mikor időnként kinyitottam a hűtő ajtaját, belekortyolva a jéghideg fröccsbe. Minden várt, és nem várt nehézség ellenére a kaja nagyon finom lett.
Soha nem másolom le mások receptjét! Érzem annyira felkészültnek magam, hogy rövid gondolkodás után fejben össze tudom állítani még a legbonyolultabb ételt is, magamban érzem az ízeket. Ha pedig valaminek a készítését láttam is, elraktározom a folyamatot az agyam, valamelyik rejtett zugában, ahonnan nem nehéz az bármikor előkeresni. És általában mindig teszek valamit az eredeti recepthez, mert így érzem jól magam.
Mivel most kivételesen nem az eddig olvasott dumával kezdtem, hanem egy másik oldalamon magát a receptet írtam meg először, az már készen van, csak ide kell másolni, valamint kiválogatni azokat a képeket, amiket mindenképpen szeretnék megosztani a jobb érthetőség érdekében.
Tehát, így kezdtem neki, és így folytattam:

Hozzávalók:

A húsgolyókhoz:

30 dkg. darált sertéshús,
1 bő evőkanál rizs,
1 tojás,
kevés petrezselyem zöld,
só, frissen őrölt bors.

A raguhoz:

1 db. nagyobb paradicsom,
1 közepes fej hagyma,
½ szál szárzeller,
1 gerezd fokhagyma,
kisebb mag nélküli csili,
kevés petrezselyem zöld,
néhány bazsalikom levél,
só, frissen őrölt bors,
1 kanál olíva olaj,
2 dl. paradicsomszósz.

25 dkg. száraztészta (tagliatette, vagy spagetti)

reszelt füstölt sajt.

A húsgolyókhoz valókat összekevertem, kicsit pihentettem, majd enyhén olajos kézzel golyókat formáltam a keverékből. Vágódeszkára sorjáztam, a főzésig.
A paradicsomot kicsumáztam, kereszt alakban bevágtam, és nagyobb fazékban, forró vízbe 1 percig bemártottam. A paradicsomot kivettem, meghűtöttem. A vizet megsóztam, majd ugyanebben az edényben megfőztem a tésztát is. Miután a paradicsom kicsit hűl, a héja könnyen lehúzható róla. Közben újabb edényben vizet forraltam a húsgombócoknak. Mikor a gombócok feljöttek a víz felszínére, még 5 percig főztem őket, majd szűrőbe szedtem, ahol lecsöpögtek. 1 gombócot kettévágtam, megkóstoltam. Ha a rizs puha a gombócban, akkor minden rendben.

A hámozott paradicsomot apróra daraboltam. A hagymát kis kockákra vágtam, a fokhagymát kés lapjával széttörtem, majd apróra vágtam. Kevés olíva olajon megdinszteltem mindkettőt, és enyhén megsóztam. Az apróra darabolt hámozott paradicsom is a serpenyőbe kerül. A paradicsomot fakanállal szétnyomkodtam, és felöntöttem paradicsomszósszal. A közben apróra vágott bazsalikomot, a petrezselyem zöldet, valamint a felaprított halványító zellert is a raguba tettem. Frissen kevés borsot őröltem rá. Összeforraltam. Néhány kanál elkészült mártást kivettem a tálaláshoz. Közben a tésztát, al-dente (fogkemény) állapotra készítettem, majd a vízből kivéve hozzákevertem a paradicsomos raguhoz. Tálaláskor először a tésztával elkevert ragut, utána a húsgombócokat tettem a tányérra, majd ezeket enyhén megöntöztem a félretett raguval.
Friss paradicsommal, és felaprított zöld fűszerekkel tálaltam. Füstölt sajtot reszeltem a tetejére.

Sajt nélkül is nagyon finom...

Mindig igyekszek a lehető legérthetőbb módon leírni minden elkészített ételemet, a hozzávalókon át, az elkészítés módjáig. Tudom, nem mindenki gyakorlott (majdnem azt írtam: Háziasszony, de Urak is tudnak ám kitűnően főzni!) Szóval! Receptjeimet érthető nyelvezeten fogalmazom, és ha kell akár szájbarágósan kitérek olyanokra, amik felett esetleg más elsiklana. Hosszú a leírás, de úgy érzem minden benne van.
Remélem, Ti is így látjátok, és szívesen olvasgatjátok minden receptemet! Mivel pedig minden írásom kipróbált ételeket mutat be, bátran merem vállalni a felelősséget mindért.
Ezért pedig különösen, mert ha a legnagyobb kritikusomnak, fiamnak is ízlett, akkor mi lehet a probléma?
Próbálna csak egy rossz szót is szólni a kajáról!

...de füstölt sajttal az igazi!

Írnom kell!
Ha valaki még nem hallott volna róla, elárulom, komolyabb egészségkárosodást szenvedtem néhány napja. Több dolog vezetett idáig, köztük a nagy meleg, meg mások is. A lényeg, hogy agyérgörcs miatt mozgásom nagyon koordinálatlanná, nehézkessé vált. De aki ismer tudja, hogy nem adom fel ilyen könnyen. Arra van szükségem, hogy dolgozzak, mert a munka szükséges a rehabilitációmhoz. És meg is teszem! Előkeresek minden régi dolgot amiről írhatok, magam csináltam, vagy valami közöm volt elkészítéséhez, és érdekesnek tartom megjelentetésre. Ezért ülök a képernyő, a klaviatúra előtt, és dolgozok. Szükségem van rá! Szerencsémre szellemileg nem károsodtam, csak a mozgásom vált nehézkessé, de így próbálom meg helyrehozni magam. Kálváriámat is leírtam, ha valaki kíváncsi a Magyar Egészségügy állapotára saját szemszögemből, itt olvashat róla.

Tehát, archívumomban találtam egy régi ételt, amit nem én készítettem ugyan, de sok közöm volt hozzá. Valamint feltétlenül érdemesnek tartom arra is, hogy írjak róla, és olvasható legyen mások számára is. A nyúlhús rendkívül egészséges, nem beszélve arról a tényről, hogy igen különleges módon lett megsütve. Kemencében, de egy nagyobbacska tepsi, és a sütő is megfelel erre a célra. Különös pikantériát kölcsönöz az ételnek, hogy almával, hagymával együtt lett megsütve, így különösen az almában elkeveredtek a fűszerek ízei, ezzel tökéletes köretként szolgált a hús mellé. Ajánlhatom ugyan a tört krumplit, a párolt, vagy petrezselymes rizst is, de én azok nélkül ettem igen jó étvággyal. A sült almát többen kóstolták már, elsősorban a karácsonykor megszokott egzotikusabb fűszerezéssel, de ígérem senki nem fog csalódni így sem az összhatásban.
Lássuk az előkészületeket, és magát az elkészítést!

De először a hozzávalók:

1 db. egész nyúl, megnyúzva, kizsigerelve.
4 db. alma,
3 db. nagyobb hagyma,
15 dkg. füstölt szalonna,
1 fej fokhagyma,
só, őrölt bors,
3 kanál étolaj,
néhány szál rozmaring, és kakukkfű, pár levél zsálya, a pácoláshoz

Elkészítés: A hasánál szétnyitott nyúl húsát megtűzdeltem fokhagyma gerezdekkel. Mindegyik húsos részbe került belőle. A combokba, a gerinc mellé. Ezután kívül-belül megsóztam, megborsoztam, majd hűtőbe tettem egész éjszakára.

Másnap a nyúl húsát beolajoztam, és bedörzsöltem a felaprított zöld fűszerek keverékével. Az almákat kettévágtam, a magházukat eltávolítottam, a hagymákat megtisztítottam, és felkarikáztam. A füstölt szalonnát vékony szeletekre vágtam, majd a tepsi aljára terített hagymakarikákra fektettem. Erre raktam a nyulat, mellé a félbevágott almákat héjával felfelé, és a tepsit alufóliával borítva sütőbe tettem. Egy órán keresztül sült fólia alatt, majd a fóliát levéve, a közben felszaporodott lével meglocsoltam a nyulat. Rövid ideig még sült fólia nélkül, és mikor porhanyósra sült a nyúlhús, tálalható volt. Az alma, amiben megjelent az összes fűszer, a füstölt szalonna íze, valamint a sült hagyma is kitűnő köretként funkcionált, de lett készítve mellé petrezselymes rizs, valamint tört krumpli is.

A most leírt receptet tehát amolyan terápiás célzattal jelentetem meg, de szükségem van a munkára. Ha nem ezt tenném, azt jelentené, hogy feladtam. Előszedem régi dolgaimat tehát, és most jöttem rá, milyen sok "kincs" hever még régi ételfotóim közt. A receptek leírása is a terápia része! Visszaemlékezni a sokszor évekkel ezelőtt történtekre is igazi agytorna, amire szükségem van mielőbbi gyógyulásomhoz. Nem mellesleg igazán finom ételek leírását teszem közzé.

Minden alkalmat megragadok arra, hogy írjak azokról a kajákról, melyekhez valaha is volt bármi közöm! Ez a pörkölt is azok közé tartozott. Terápiás célzattal van szükségem az írásra, mert csak így tudom magam visszaküzdenem arra a szintre, ahonnan agyérgörcsöm miatt lecsúsztam. De alakulok, mint púpos gyerek a prés alatt! Így történt, és kész! Egyszer sikerült már komolyabb baj után is talpra állnom, most miért ne menne! Szurkoljatok!
Amiről most fogok írni, látszólag egy hagyományos marhapörkölt, amiben viszont van egy kis csavar. Ez pedig a füstölt csülök, ami igazán különleges, enyhén füstös ízt kölcsönzött az egész kajának.
Tudom, legegyszerűbb lenne, ha bemásolnám valamelyik régebbi pörkölt receptemet, de mivel mindet másképpen csináltunk, így most is az elején kezdem.

Hozzávalók:

6 kg. marhalábszár,
2 kg. hagyma,
1 db. füstölt csülök,
50 dkg. lecsópaprika,
1 db. hegyes, csípős zöldpaprika,
40 dkg. paradicsom,
6-8 gerezd fokhagyma,
1/2 kanál fűszerkömény,
kis csokor friss kakukkfű,
só, őrölt bors,
3 kanál őrölt pirospaprika,
2 dl. száraz vörösbor,
3 kanál sertészsír.

Elkészítés:

A füstölt csülköt hideg vízben kiáztatom, majd a vizet leöntöm róla. Felteszem főni annyi hideg vízben, hogy két ujjnyira ellepje. A csülköt addig főzöm, míg a hús kezd leválni a csontról. Azt a lét, amiben főtt a csülök, félreteszem a pörkölthöz, ezzel fogom ugyanis felönteni a húst. Míg a csülök fő, előkészítem a pörkölt többi hozzávalóját. A hagymát megtisztítom, majd feldarabolom.

A húst felkockázom 3x3 cm. körüli darabokra. A paradicsomokat apróra, a paprikát karikákra vágom. A fokhagymákat megtisztítom, és kés lapjával szétnyomom.

Felforrósított zsíron a hagymát, majd a köményt is hozzátéve, rövid ideig együtt pirítom. A felkockázott húst is hozzáadva azt fehéredésig pirítom. Felöntöm a vörösborral, rászórom az őrölt pirospaprikát, és jól összeforgatom. Hozzáöntöm a füstölt csülök félretett főzőlevét, mibe beleteszem a szétnyomott fokhagymákat, a feldarabolt paprikát, és paradicsomot. A bográcsba teszem az összekötözött kisebb kakukkfű csokrot, amit a legvégén kiemelek. Az erős paprika magházát eltávolítom, és kettévágva azt is a bográcsba teszem. Mikor először felforrt, megkóstolom, de mivel a csülök főzőleve sós, csak enyhébb ízesítést igényel, mint más esetben. Kevés őrölt borsot is adok a végső ízesítéshez, majd folyamatos forgatás mellett addig főzöm míg a hús megpuhul. Ritkán kavarom meg. Mielőtt a marhahús is készre főtt volna, a csülköt is beleteszem, és együtt főzöm készre. Tálalás előtt újra megkóstolom a végső ízesítés, elsősorban a só beállítása miatt. Vigyázzunk ne sózzuk túl! A csülköt fel is darabolhatjuk, vagy egészben is visszatehetjük a pörköltbe, és a tálalásnál külön is kínálhatjuk. Köményes vízben főtt krumpli illik legjobban hozzá. A savanyúságot, vagy frissen készített salátát se felejtsük mellőle!

Nem hagyományos módon készült tehát a marhalábszár - pörkölt, de megért egy újabb misét. Nekem is jót tett, és nem csak azért, hogy tornásztattam kezemet. Az agytornára is nagy szükségem van, mert még hosszú ideig szeretnék körülményeimhez képest minél teljesebb érékű maradni. Ez pedig nem megy, csak vasakarattal. Azzal pedig tele van a hátizsákom!

Új felállásban ténykedtünk hétvégén. Mivel én egy hete lerobbantam, feleségem vette át az irányítást, aki egyébként remek háziasszony. Most amellett, hogy gondomat is viseli, a család ellátásáért is mindent megtesz. Szombaton vendégségben voltunk, ahol finom kajákkal traktáltak bennünket, és annyit ehettem volna, amennyi belém fér, de nem fért. Számomra most az is élvezet, ha írok azokról az ételekről, melyekhez bármi közöm volt valaha, így az ezekről írott recepteket is megjelentettem blogoldalaim valamelyikén. Most ez is kielégít. Írtam a vendégségben elfogyasztott algyői filézett ponty halászléről, a körmös birkapörköltről, egy igen különleges salátáról,amit én amiatt neveztem elfüttyös salátának, mert sárgarépa volt az alapja. Ezekről már megírtam beszámolóimat tegnap, sőt még a lusta asszony túrós - meggyes pitéjéről is, mert ez a gyógyulásom zálogai. Nem az ételek maguk, hanem gondolkodni, majd leírni hogyan készült. Természetesen a beszélgetések tárgyai az elkészített ételek voltak, így hitlesek az írásaim. Mindennek tüzetesen utána érdeklődtem! Nem kóstoltam meg mindent, de volt még más is az asztalon. Persze vannak határok. Azért igyekeztem mindent leinformálni, és ha már megkóstoltam, írni kell róluk. Ez kell nekem! Nem a kaja, hanem a szellemi táplálék. Minél többet írni, dolgoztatni agyamat, kezeimet, így tudom leküzdeni a közelmúlt-béli, agyi érgörcs okozta problémákat. Tudom, lassú lesz a gyógyulás! A nézésemmel látszólag már semmi baj nincs, de a járásom, és csípőm ringása még hagy kívánnivalókat maga után. De rajta vagyok, hogy ezek is javuljanak! Szombaton tehát vendégségben zabálhattam volna tele magam minden földi jóval, de nem tettem. Viszont az ember vasárnap is éhes, ráadásul mindkét, a hét többi részében távol lévő fiam is ekkor jött haza, így valamivel illett őket fogadni. A hazainál, pedig nincs jobb!
Párom is tudja ezt, valamint ismeri a család ízlését, így ezt a kaját gondolta ki. Sűrűn készít olyan ételeket, amik valamilyen tepsiben sült alapon fűszerezett húst tartalmaznak úgy, hogy mind a hús, mind pedig a köret átveszi a másik ízét, ezzel sütés után harmonikus egységet alkotnak. Most az adta az étel aktualitását, hogy lecsószezon is van, így adott volt azt étel jellege. A jó szaftos, nem rágós húsokat is nagyon szereti az egész család. Mivel már két eb is a családhoz tartozik intelligensen, de érdeklődve figyelték a munkálatokat a kezdetektől. Hiába! Azok az illatok!
Elnézést, ha még az átlagosnál is hosszabb bevezetőt írok, de ez is a terápia része. Mielőtt jönne a recept, magam is szórakoztatom énemet kicsit gyógyulásom érdekében.

Így készült:

Hozzávalók:

8 szelet bőrös császárhús, (1,5 kg)
a páchoz: 1 kanál őrölt csemege paprika,
kevés őrölt csípős paprika,
só, őrölt bors,
kevés étolaj,
morzsolt kakukkfű.

a lecsós krumplihoz:
2 kg. krumpli,
40 dkg. lecsópaprika,
40 dkg. paradicsom,
3 fej főzőhagyma,
5 gerezd fokhagyma,
só.

A hússzeletek pácolását a sütés előtt 24 órával elvégezte párom. A császár szeleteket bedörzsölte a sóval, borssal, a csemege, és a csípős paprikával, és olajos kézzel beléjük is masszírozta azokat. 1 teljes napot álltak egymásra fektetve lefóliázott edényben.
Másnap a krumplikat megtisztította, majd hasábra vágta. Ez került a tepsi aljára. Erre a feldarabolt paprika, a paradicsom, és a felszelt hagyma, és a zúzott fokhagyma.

Miután meglett sózva, rá lettek sorjázva a császár szeletek. Alufólia alatt sült végig, közepes hőfokon 40 percig. A lecsós krumpli is átvette enyhén a hús fűszeres, nagyon enyhén csípős ízét, ezzel kellemes összhangot képzett a köret, és a hús. Együtt is lett tálalva, igazi harmóniában. Nem párologtattuk el a bőséges levet, amit a zöldségek, és a hús engedett magából, mert a család összes tagjának ilyen az ízlése. Villával ettük, és nem foglalkozva az etikettel, fogyasztás közben alaposan széttörtük a krumplit, ami így elkeveredett a zöldségek, és a hús finom, fűszeres levével.

Nejem rendkívül jártas a hasonló tepsis egytálak készítésében. Igazi laktató, de mégis különleges, változatos kaják. Lecsószezonban, mi mást csinálhatna az ember? A lecsó pedig annyira sokoldalú, ráadásul családom minden tagja nagyon szereti. Csak az bánt, hogy rengeteg lecsós étel variációját terveztem a nyári szezonra, most úgy tűnik a konyha elhagyására lettem ítélve. Feleségem mindent megtesz, de magát, a főzés örömét nem tudja pótolni. Még úgy sem, hogy kikéri véleményem olyan ételek ízesítése kapcsán is, amik mindig az én hatáskörömbe tartoztak eddig.
De nálunk egyenjogúság van! Ezt semmi nem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy ezúttal a fotók nagyobb részét is Őnagysága készítette, aki képzett fotós is. Sokoldalú a családom!

Kivételes dolog történt!
Leültem, és mert unatkoztam előre elkezdtem írni ezt a receptet. Csak úgy fejből!

Az uborkasaláta a hétvégi tervek közt szerepel, és látva egy elkészítési javaslatot, komplett ebéd mellé fogom megcsinálni hamarosan. A blogot is mindenképpen megírnám, így most előre dolgozok, a fotókat később csatolom, mikor azok is készen lesznek. Nem szoktam vizslatni másoknál a recepteket, de ha valamit egyszer láttam, vagy olvastam, meg is jegyzem többnyire. Legtöbbször teszek is hozzá, mert valamiért mindig átalakul kicsit az étel, mire ténylegesen elkészül.

Most Mautner Zsófi TV-ben látott étele volt az irányadó, de konzultáltunk nejemmel, és egymással összhangban minimális változtatásokat hajtottunk végre a menü minden elemén. Legkevesebbet talán a salátán.
A projekt része volt az uborkasaláta is, ami lényegesen különbözik az általam eddig elkészítettektől. Bár sem kezemen, sem lábam ujjain nem tudom megszámlálni eddig készített salátáim számát ez mégis más volt mint bármelyik eddig.

Tehát jöjjön végre a megvalósítandó recept, csak úgy emlékezetből. Mint az elején leírtam kicsit előre dolgoztam ezen a cikken.
De közben történt egy, s más! Rendszeres olvasóim tudják, kicsit agyamra ment a meleg, vagy csak a kelleténél jobban felhúztak, így kaptam egy szerény agyi érgörcsöt, ami mozgásom jelentős romlásával is járt. Volt még más is, de elhatároztam nem adhatom meg magam! Tegnap kicsit szórakoztam, és megnéztem fiamék zenekarának fellépését Gyulán a Vár előtti színpadon. Tolószékből, de bevallom kicsit frusztrált.

Hogy ez, vagy valami más is közrejátszott, nem tudom. Lényeg az, hogy rendkívül jót aludtam, és reggel mikor felébredtem hihetetlen dolgokat vettem észre. Két hete csak 3 lábú bottal tudtam megtenni néhány lépést, de mintha kicseréltek volna. Megpróbáltam bot nélkül járni, és ment. Felbuzdulva a sikeren, egész nap így közlekedtem. Mintha ismét gyerek lennék! Csak már fel is érem ésszel mit is jelent újra járni. Azért még nem szereztem kvótát az olimpia egyetlen futószámába sem, de biztató a helyzet. Rögtön lehorgonyoztam az asztal mellett, és bekapcsolódtam az étel elkészítésébe. El sem hiszitek, milyen jól esett. El is fáradtam, mert munka volt bőven. Komplett Perzsa menü volt tervezve, és az összes alapanyag feldolgozásában segédkeztem. Még a leveshez való zöldségeket is én tisztítottam meg.
De a menüre koncentrálva nem az uborkasaláta volt az első elem, de ez az írás született meg először. Így csináltam tehát a különleges Perzsa uborkasalátát.

Hozzávalók:
1 db. kígyóuborka,
2 dl. natúr joghurt,
2 dl. tejföl,
1 kis marék dió,
1 kanál mazsola,
kis csokor snidling,
kevés friss kaporlevél,
1 kanál extra szűz olíva olaj,
só, kevés őrölt fehér bors.

Az uborkákat tetszés kisebb darabokra vágjuk. Enyhén megsózzuk, majd elkeverjük a joghurttal, a tejföllel, a mazsolával, az apróra vágott snidlinggel, az aprított kaporlevéllel, majd megszórjuk durvára vágott dióval. Legvégén megcsorgatjuk kevés olíva olajjal.

Már a hozzávalókból is kitűnik, nem egy bonyolult receptről van szó. Közben készült a padlizsános marharagu, és főtt a kurkumás jázminrizs is, így hamarosan asztalhoz ülhetett a család. Természetes, hogy a menü másik része, a tulajdonképpeni főétel is részletesen dokumentálva lett, de mivel ezzel az írással lettem kész hamarabb, már publikálom is.
Azért a komplett menü képét, meg a receptjét is ide teszem amolyan ízlelő bimbókat birizgáló dokumentumként.

Perzsa padlizsános fűszeres marharagu kurkumás jázminrizzsel, joghurtos uborkasalátával.

Tegnap már közzétettem ennek a menünek szerves részéről, a Perzsa joghurtos uborkasalátáról szóló írásomat. Külön írtam le, és külön is osztottam meg, hiszen önálló ételként is funkcionál, nem csak a menü szerves alkotórészeként.
Kicsit többet foglalkoztam magammal mostanában mint máskor, de ennek komoly oka volt! Kaptam egy agyi infarktust, ami visszavetett munkámban. De erőmnek, és főleg a terápiának köszönhetően, két hét után már sokkal jobban vagyok. Mi volt a terápia? Intenzív munka, és az amit igazán szeretek. Ez pedig a gasztronómia!

Részben terápiás céllal is készítettük a hétvégén ezt az ebédet, és úgy alakult, hogy a vártál sokkal jobban tudtam bekapcsolódni a munkába. Az elmúlt két hétben csak 3 lábú bot segítségével tudtam közlekedni, de tegnap semmi segédeszközre nem volt szükségem. Csoda történt, vagy az akarat ereje? És végigcsináltam az egész napot. Kell ennél jobb gyógymód? Csak ajánlani tudom másoknak is!

Tehát nejem vetette fel ennek a Perzsa jellegű libanoni menünek az elkészítését, mert Ő is szereti a nem szokványos ízű ételeket. Akkurátusan ki is nyomtatott egy receptet, amit elolvasva rögtön kicsit akadékoskodni kezdtem. Nem vagyok kötözködő típus, de... Tudvalevő, hogy én egy recept elolvasása közben is érzem a már kész étel ízét, gondolatban is tudok főzni. Rögtön felfedeztem néhány apróbb hibát. Érveltem, és elmagyaráztam, szerintem miért tanácsos figyelembe venni fenntartásaimat. Kompromisszumokat kötöttünk Párommal. Egy étel kapcsán soha nem fajulhat el a vita ajtócsapkodásig, tányérdobálásig. Nejem jobban hisz a leírt anyagnak, én inkább kísérletező vagyok. De mindketten meggyőzhetőek is vagyunk az ésszerűség határáig. Arra is rájöttem, hogy valahol már találkoztam a recepttel! Mint kiderült, Mautner Zsófi (akivel eltölthettem volna egy nyeremény főzőkurzust) műsorában láttam, így vissza is kerestem az interneten. Az egyik ellentmondásra rögtön fény derült! A receptbe olyan alapanyag is le lett írva, ami szerintem nem illik a képbe, és visszanézve az eredeti műsorban sem szerepelt. Ez nagyban meggyőzte Páromat, hogy tán mégis igazam lehet, így állandó konzultáció mellett folytatódott a munka.
Nagyon finom lett a végeredmény! Magyar gyomornak nem megszokott, mégis isteni komplett menü került az asztalra.
És akkor jöjjön maga a recept abban a formában, ahogy mi készítettük, nem pedig úgy ahogy a kinyomtatott papíron olvastam.

Hozzávalók:

a marharaguhoz:

500 g. marha lábszár,
1 nagy fej hagyma,
5 gerezd fokhagyma,
6 db. paradicsom,
500 g. sűrített paradicsomszósz,
1 kávéskanál kurkuma,
1/2 kávéskanál őrölt fahéj,
100 g. sárgaborsó,
1/2 citrom,
2 nagyobb padlizsán,
só, frissen őrölt bors,
olívaolaj.

a rizshez:

200 g. jázmin rizs,
1 kávéskanál kurkuma,
50 g. vaj.

Nem szoktam ilyet csinálni, de álljunk meg egy pillanatra! Van a hozzávalók közt meglepő, szokatlan alapanyag. Mi a fenének bele a sárgaborsó? Gyanítom, nem a különleges egyedi íze miatt került az ételbe, hanem szaft képző, sűrítő hatása miatt. Ez a szaft pedig verte az eddig bármikor elkészített pörköltjeim nagyobb részét. Pedig azok sem voltak utolsók! Mire a hús megfőtt, a borsónak nyoma sem volt. Szétfőtt, az is pürévé alakult. Ennyi volt rövid közbevetésem. Elnézést kérek érte, és akkor folytatnám az elkészítés leírásával.

Kevés olíva olajon az apróra vágott hagymát, és a szétnyomott fokhagymát megdinszteljük. A marhahúst is hozzátéve addig pirítjuk, míg vékony pörk réteg nem keletkezik a húson. Az apróra vágott paradicsomok is hozzákerülnek, valamint fel kell önteni a papírdobozos paradicsomszósszal. Hozzáadjuk a por alakú fűszereket, a kurkumát, és a fahéjat, valamint tegyük a fazékba a sárgaborsót is. Fedő alatt főzzük 2 órán keresztül, időnként megkavarva. Szükség esetén enyhén hígítsunk rajta kevés vízzel, de ne vigyük túlzásba.

Közben kockázzuk fel a padlizsánt, majd sütőpapíron tegyük előmelegített sütőbe 200 fokon, 20 percre. Mielőtt sütőbe tennénk, sózzuk meg, és csorgassuk meg olíva olajjal. Meg is lehet forgatni kicsit a sütőbe helyezés előtt.
Ha megfőtt a ragu, keverjük el a közben megsült padlizsán kockákkal, és fél citrom levével.

Mivel rengeteg szabadidőnk van még a főzés közben, ne felejtkezzünk el a kurkumás jázmin rizs elkészítéséről sem. Amikor a rizst megfőztük elkeverjük az őrölt kurkumával, ami különleges ízt, és szép sárga színt is kölcsönöz neki. Mindenképpen ajánlatos kevés vajat is a még meleg rizshez keverni.

És még néhány észrevétel. A por alakú fűszerekkel szemben komoly fenntartásaim vannak! Ezért adom hozzá a pörköltjeimhez is utoljára az őrölt fűszerpaprikát, többnyire borban elkeverve. De egy Perzsa ételbe mit keresne a bor? Allah nézne nagyot! Egyszer főztem együtt közösen valakivel, aki az elején szórta bele a paprikaport, és sajnos odaégett a pörkölt. Így ez ki van zárva, valamint az is, hogy megkeseredjen bármelyik fűszer.
Igazából, igen finom ebéd került asztalunkra. Bár mindent külön tálaltam, mégis elkeveredett, ha máshol nem a gyomorban. Ott a helye!
Az érdem nagyobb része pedig nem az enyém! Állapotom jelen állása szerint, még nem teszi lehetővé, hogy hosszabb időt töltsek a tűzhely mellett, felügyelve az étel elkészülését. De ott voltam, hámoztam, daraboltam, kóstoltam, fényképeztem. Hihetetlen jól esett! Ez az igazi gyógyszer. Ha azt tudod csinálni amit igazán szeretsz sokat javít mindenen. Kellemesen elfáradtam, de ez még nem volt elég. Az aszalóm éhes gyomrát még megtömtem 4 kiló paradicsommal, hogy legyen miről írni legközelebb.
A gasztrtobloggert ez élteti igazán!

Teljesen fel vagyok pörögve! Kis javulás állapotomban, ami nem is olyan kicsi, óriási változást okozott. Kényszert érzek arra, hogy írjak mindarról, amit elterveztem, de elmulasztottam az elmúlt két hétben. Vagy legalább részben pótoljam életem lételemében, a gasztronómiában a betegségem okozta kimaradásokat.
Igen! Van, akit ez éltet, és velem most tényleg ez a helyzet. Vasárnap óta csak gondolkodok, tervezek, alkotok, és írok. És természetes, hogy agyam főként a kaja körül forog. Nejemmel is olyan ételt találtunk ki a hétvégére, aminek készítéséből kivehettem részemet. Tehát hámoztam, szeleteltem, kóstoltam, terveztem, és fényképeztem. De jól esett! A jót pedig könnyű megszokni. Ezért határoztam el, hogy az agyérgörcsöm előtt tervbe vett salátámat is gyorsan megcsinálom.

Nagyon szeretem az Olaszos jellegű kajákat, és tudvalevőleg paradicsomfüggő vagyok. Ezért talán nem meglepő, hogy a paradicsomot most új adalékanyaggal próbáltam kicsit feldobni, és ismét nem csalódtam. Olaszos ételeim többségében szívesen vagyok kerítő a paradicsom, és a zeller házasításában. Illenek, kapcsolódnak egymáshoz! Többnyire szárzellert használok különféle ragukhoz, más paradicsomos ételekhez, de ha nincs?... Mivel megkívántam, és nem okozhatott gondot pár testesebb paradicsom feldarabolása, néhány lila hagyma felszeletelése, és kevés zeller lereszelése, bátran belevágtam. Legnehezebb feladatom, az elkészült saláta tálalása, majd fényképezése volt. De ez is hozzátartozik a terápiához, ezt is újra meg kell szoknom. Lassan azért kicsit pihentetnem kell kacsómat, mert soknak tűnik az írás így hirtelen, egyszerre. Tehát rövidebbre is fogom, aminek gondolom sokan örülnek is. Gyorsan azért leírom a receptet is a rövid pihenő előtt.

Hozzávalók:

1 kg. paradicsom, (vegyesen többféle)
3 db. lila hagyma,
1/4 zeller reszelve,
só,
1 kanál almaecet,
2 kanál extra szűz olíva olaj.

A lila hagymát vékony félkarikákra vágtam, majd hozzáreszeltem a zellert. Megsóztam, majd hozzádaraboltam a paradicsomot. Megöntöttem almaecettel, és olíva olajjal, majd elkevertem.
A lila hagymának nincs szüksége puhulásra, valamint a reszelt zeller is igazán illett a salátához. Akár azonnal is fogyasztható, de ha hűtőben érleljük rövid ideig, nem árthat neki.

Tulajdonképpen ennyi a hasznos anyag, a többi csak töltelék. Elkészíteni rövidebb volt, mint leírni hogyan is csináltam.
Nehéz a gasztrobloggerek élete? Nem, mert szívesen csináljuk!
Gondolom ez társaim véleménye is, mert miért irkálnánk a világba?

Az elmúlt napjaim azzal teltek el, hogy kipróbáltam a még nyár elején vásárolt aszalógépemet. Majd később leírom új tapasztalataimat is, hiszen az elmúlt években csak az áldott napfény szárította paradicsomjaimat. Ez viszont egész más, és kész lett az első adag, saját kertem gyümölcseiből. A puding próbája viszont a kajálás, így hirtelen ötlettől vezérelve összedobtam egy gyors ragut, ami csillapította éhségemet, egyben bebizonyította, érdemes volt így natúr módon is feldolgozni a paradicsomokat. Ráadásul kipróbáltam valami olyat is, amit eddig még nem. Néha az embernek hihetetlen egyszerű, mégis kitűnő ötletek jutnak az eszébe. Mindössze pár kanál kimaradt krumplipüré volt a hűtőben, de az sem veszhetett kárba! Belekerült tehát a raguba. Tudjátok milyen csodás sűrítőanyag? Én most megtudtam. A ragu állaga így tökéletes lett, nem kellett aggódnom sűrűsége miatt.
Nem rabolom tovább senki drága idejét, rátérek a lényegre.

Hozzávalók:

1/2 kg. csiperkegomba,
20 dkg. aszalt paradicsom,
1 csokor újhagyma,
2 gerezd fokhagyma,
1 kisebb magozott csili,
1 dl. száraz fehérbor,
2 kanál krumplipüré,
só, frissen őrölt bors,
1 kanál olíva olaj.

A gombát felszeletelem, kevés olíva olajon egyszerre tettem serpenyőbe az apróra vágott fokhagymát, a felkarikázott újhagymát, a magozott, felkarikázott csilit a gombával, és az aszalt paradicsommal. Öntöttem alá kevés bort, ami szinte azonnal elvesztette alkoholtartalmát, megsóztam, borsot őröltem rá. Hozzáadtam a 2 kanál maradék krumplipürét, amivel összefőztem. Mindössze 5 percre volt szükség, hogy összeérjenek az ízek, és komplett, finom, kímélő vacsora váljon belőle. Petrezselymes rizst csináltam mellé, de az is igaz, hogy a köret elkészítése hosszabb időbe tellett, mint a ragué.

Így születnek tehát az egyszerű, de nagyszerű ötletek. Ha nem rejtett volna a hűtő kevés maradék krumplipürét, akkor sem estem volna kétségbe. Akkor viszont hámozott paradicsommal végeztem volna el a sűrítést. Így jobban jártam! A paradicsom nem nyomta el az aszalt paradicsom semmihez nem hasonlítható különleges ízét. Tehát megint jól jártam, hogy először gondolkoztam egy kicsit.

Ha az ember türelmetlen, így jár!
Nem vártuk meg, hogy meghűljön, de nem bálba készült. Nekem így kicsit jobban is tetszik, hiszen mindent feltár magából. Egyik barátom azt írta, a ma divatos "rusztikus" szó illik rá legjobban.
Nejem nem teketóriázott. Megcsinálta a gyors ebédet, és mivel a döglesztő hőségben nem volt kedve sütni, valószínű a mostani hűsebb idő inspirálta egy gyors süti elkészítésére, így augusztus 20. kora délután.

Az ilyen, és hasonló alap sütikhez nem kell kutatni recept után, de még nekem sem kell utólag érdeklődnöm a pontos mennyiségekről, hiszen az én reszortom a fényképek elkészítése, majd a recept leírása. Szerencsére sokat javult állapotom az elmúlt hónapban, így sokkal gyorsabban megy a klaviatúra csépelése. Kaptam egy kisebb agyi infarktust, de azzal sikerült visszatornásznom magam majdnem az előző szintre, hogy írtam, és írtam, és írtam.

Szinte mindenről, de mivel mostanság a gasztronómia áll legközelebb hozzám, előkapartam régebbi fotóimat is, amikről még nem írtam receptet, és pótoltam a hiányt. Ezért jött kapóra a mai süti is, ami nem is tudja még, mekkora segítségemre van rehabilitációmban. Többet ér, mint egy doboz tabletta!
De ha már nekikezdtem, jöjjön maga az, ami sokakat a képernyő elé ültetett. A recept.

Hozzávalók egy 25 x 25 cm.-es kerámia sütőtálhoz:

4 kanál liszt,
4 kanál cukor,
4 tojás,
fél csomag sütőpor,
300 g. meggy,
fél marék durvára vágott dió,
fél marék mazsola.
porcukor a szóráshoz.

A tálat kivajazta Párom, a tojásokat szétválasztotta, a fehérjéket felverte a cukorral, majd óvatosan hozzáadta a tojássárgákat, és a sütőporral elkevert lisztet. A tésztát a tálba terítette, majd megszórta dióval, mazsolával, és meggyel egyenletesen. Előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt sült meg a piskóta. Mint minden más esetben, most is el lett végezve a tűpróba.

Elkészült tehát a "nagy mű" Nagyon finom lett a süti, de a legnagyobb haszna az volt, hogy gyakorlatoztattam megint kezemet, és agyamat. Ez pedig számomra most mindennél többet ér. A fotókon még van mit javítanom, de biztató az eredmény.
És még egy jó tanács a végére. Ha nem vagytok annyira türelmetlenek mint most mi, meghűlve sokkal szebben szeletlehető minden sütemény!

Senki sem mondhatja, hogy történetemnek se füle sem farka, mert hasonló módon éltem meg, mint ahogy leírtam.

Vannak nagy klasszikusok! Ezek közé tartozik a töltött káposzta is, amit ezer módon lehet elkészíteni, és soha nem lehet megunni. Nem is tudom, létezik-e egyáltalán valaki itt Közép- Európa szívében, ezen a 93036 négyzetkilométernyi területen, aki ne imádná a töltött káposztát.

De úgy alakult, hogy épp kórházba kerültem, majd amikor kijöhettem, nejem töltött káposztát készített, és nem volt alkalmam végigfotózni az eseményt. Pedig készültem rá! Sebaj, hiszen számtalanszor megtettem már az elmúlt évek alatt, és az archivált képek segítségével írok most is egy beszámolót. Írok, mert kell! Gyógyulásomat csak az segítheti elő, ha minél többet tornásztatom kezemet, és agyamat, de mi mással tenném mint azzal, ami életem része. A gasztronómia!

Jelenleg többszörösen hasznos ez a tevékenység, mert gondolkodásra, munkára, és kitartásra kényszerít. Megtehetném, hogy egész nap fekszem az ágyban, és sajnáltatom magam, de az nem az én világom. És nem is lenne etikus! Családom tényleg sokat tesz értem, de nem csak rólam szól az élet. Ezért szedem elő sokszor azokat a dolgokat is, amikről más esetben nem írnék, de miért ne? Ráadásul haszna is van. Mindig is sokan olvasták bejegyzéseimet, és miért titkoljak el egy olyan ételt, ami elkészült, finom volt, és kicsit más volt mint a többi eddigi. Tehát innentől az elkészítés, a hozzávalók jönnek, mint konkrét tények. Azért dőlt betűkkel, hogy jobban elkülöníthető legyen a lényeg, a tőlem megszokott süketeléstől.

Hozzávalók:

2 fej káposzta,

60 dkg. savanyú apró káposzta,
1,5 kg. darált hús,
1 tojás,
2 marék rizs,
1 nagyobb fej hagyma,
3 gerezd fokhagyma,
3 evőkanál pirospaprika,
1 kávéskanál só,
kevés frissen őrölt bors.

néhány babérlevél,
1 evőkanál zsír,

1 kg. füle, és farka, egyéb csontos hús, és fejhús,
néhány szál csombor (borsikafű)
1 kávéskanál köménymag,
5 evőkanál liszt.

A fejes káposztáknak a torzsáját kivágjuk, köménymagot szórunk helyére, majd enyhén sós vízben feltesszük főni.

A húsból, a tojásból, a rizsből, az apróra vágott hagymából, a szétnyomott fokhagymából, a pirospaprikából, és a fűszerekből összegyúrjuk a tölteléket, kicsit állni hagyjuk. Én minden esetben megkóstolom a tölteléket, ha szükséges utána ízesítem.

A káposztákat levelekre bontjuk, ereit kivágjuk majd belegöngyöljük a töltelékeket. Nagy méretű fazék aljára csontosabb húsokat teszünk, majd megszórjuk apró káposztával, a levelekből kivágott erekkel, és erre rakjuk körkörösen a töltelékeket.

Amikor a fazékba az összes tölteléket beletettük, tetejét ismét megszórjuk apró káposztával, esetleg csilit, vagy csípős, hegyes zöldpaprikát teszünk rá,

amit a főzés után kivehetünk, tetejére tesszük a csombort, és néhány babérlevelet, annyi vízzel öntjük fel, amennyi éppen teljesen ellepi, és fedő alatt, közepes hőfokon bő 90 percig főzzük.

Zsírból, lisztből rántást készítünk, amit megszórunk paprikával, majd a káposzta főzőlevével temperálunk, csomómentesre elkeverve berántjuk a fazéknyi töltött káposztánkat.

Nagyobb fazekat válasszunk, mert a töltelékek dagadnak főzés közben, így könnyen kifuthat a lé.

Mint a töltött káposztát általában, tejföllel tálaljuk.

A munkát természetesen most sem én végeztem. Nejem kitűnő háziasszony, és a töltött káposzta elkészítése az Ő reszortja. Szívesen, és kitűnően csinálja! Azért mindig keresek valami indokot, hogy ott kotnyeleskedjek a környéken. Második gyerekkor? Lehet. Az is tény, hogy a tölteléket én kóstolom meg. A kolbászhúst is mindig én ellenőriztem. A nyers hús az, amit Párom meg nem enne. Egyébként pedig amit tudok segítek normális esetben. De ebben az állapotban, ezt senki nem várná el tőlem! Az is nagy teljesítmény volt, hogy viszonylag kevés hibával már képes voltam az írásra. De nem hagyhatom el magam, mert az azt jelentené, hogy feladtam.

De azt soha!

Kár lett volna kihagyni ezt az egyébként hasznos írást, de egyszer már megtettem. Akkor, amikor a képeket csináltam, de egyéb teendőim miatt mégis erre kényszerültem. Valahogy a sors úgy akarta, hogy gyógyulásom szolgálatába állítsa az elfelejtett töltött káposzta receptet, és annak leírását.

Na most mondja valaki, hogy történetemnek nem volt se füle, se farka!

Azért ezt még megmutatom! Valaki ezzel kommentálta egy csoportban a töltött káposztám fenti fotóját. Szó szerint:"Ez gusztustalan!a töltött kaposzta lejaratasa es a magyar gasztronomia szegyene.tiszta szegyen komolyan!"
Egy másik kommentelő, aki szemmel láthatóan nem értett egyet a hölgy iménti hozzászólásával javasolta, hogy töltse fel saját töltött káposztájának receptjét, és fényképét, összehasonlíthatóság végett. Ennyi! És én csodálkozok, hogy néhány hasonló jóindulatú hozzászólótól agyérgörcsöt kapok, és kezelhetnek utána a világba?
Nehéz a gasztrobloggerek élete!

Bizonyára megbocsájtjátok, de írási kényszer alatt állok. Tudom, bővebb magyarázatra szorul! Orvosom utasítására teszem, mivel valószínű a hőség miatt is kaptam egy agyi érgörcsöt, és a rehabilitációmat így lehet a legkönnyebbé tenni, felgyorsítani. Az is lehet, hogy más is közrejátszott, nem csak a dög meleg (főleg néhány ember rosszindulata) de nem keresek másokban, sem a szerencsétlen körülményekben hibákat. Agyamat, és kezemet dolgoztatni kell, amire az írás a legjobb megoldás. Ráadásul haszna is van tevékenységemnek, mert régebben készült, de eddig még meg nem jelent fotóimat dolgozom fel, a régi emlékek alapján. Ez memóriámat is próbára teszi, valamint kezemet, amivel még nem megy úgy a gépelés mint régebben, de nem vagyok türelmetlen. Hiba nélkül nincs ember, de én szeretnék a leghamarabb, minél kevesebb problémával élni. Majdnem úgy, mint régen.
Előkerestem tehát a régebbi fotók közül néhányat, melyek akár feledésbe is merültek volna, ha nem jön ez az eset. De jött, így lefújtam róluk a port, és egy új írásba foglaltam régi emlékeim alapján a receptet. Egyébként is kár lett volna, ha nem írtam volna meg róla ezt a cikket, mert érdekes, fontos dolgokat tartalmaz.
Sok gond nem volt a pizzával, mert van egy igen jól bevált pizzatészta alapreceptem, és ez alapján készítem szinte az összes pizzámat. Főként a teljes tepsiket kitöltő szögleteseket. A kisebb kerek pizzákra van más receptem is. A feltét viszont sokszínű, változatos, így most is különbözött az eddigiektől.

A legegyszerűbb pizzatésztám receptje a következő, 2 tepsi pizzához:

1 kg. liszt,
5 dkg. élesztő.
1 dl. tej,
1 evőkanál só,
1 teáskanál cukor,
langyos víz amennyit a liszt felvesz, hogy egy laza, könnyen nyújtható tésztát kapjunk.

Ezt már számtalanszor elkészítettem, az eredmény mindig tökéletes lett.

A szószhoz: 1/2l. paradicsomszósz (papírdobozos), 1 tk. szárított bazsalikom, 1 tk. oregano, vagy pizzafűszer keverék, 2 tk. ételízesítő, 1 ek. cukor, vagy szorbit, 1 ek. vörösborecet, vagy kevés ételecet, 2 tk. olívaolaj.
Van saját gyártmányú szószom is, melynek receptje itt olvasható.

Az élesztőt cukrozott langyos tejben felfuttatom, majd a pizzatésztát a leírt alapanyagokból összegyúrom.
Fél óráig kelesztem, majd megint átgyúrom. Lisztezett deszkán kinyújtom, majd nagyobb méretű tepsibe fektetem. A széleket kihúzom a tepsi méretére. A tetejét megkenem saját készítésű pizzaszószommal.

Ráhalmozom a feltéteket, és megszórom durvára reszelt sajttal.
Feltétként használható sonka, kukorica, kolbász, de jelen esetben olívabogyó, és napon szárított paradicsom is került az egyik pizzára. Nem hiányozhatott róla a bőséges reszelt sajt sem, ami jelen esetben vastag lyukú reszelőn lereszelt trappista volt. Mivel egyszerre két pizza készült ebből a mennyiségből, a második ananásszal, szalámival, kukoricával, sonkával, és sajttal lett borítva.

Apropója is volt a látszólag rendkívüli mennyiségű pizza elkészítésének, mert kedves vendégeink voltak. A vendégek pedig többnyire kedvesek!
Nejemmel mindketten kivettük részünket a készülődésből, de érdemes előre informálódni. Főleg akkor, ha kisebb gyerekeket is vendégül látunk. Így is előfordulhatnak előre nem látható gikszerek, például olyanok, hogy az addig a szülők szerint imádott feltéttel egy Istennek nem lehet legyűrni a gyerek torkán az imádott pizzát. Fel kell rá készülni, és gyorsan valami áthidaló megoldást kell találni. De azért vagyunk, hogy ezeket a semmiségeket megoldjuk.

Az ötlet kivételesen az enyém volt, mert mostanában sokat jár az agyam látszólag mellékesnek tűnő dolgokon. Elvétve azért hasznos ötletek is jutnak eszembe. Emlékeztem rá, hogy a múltkor milyen finom piláfot csináltunk Párommal, és mivel agyam másik fele a csirkemájjal, mint alapanyaggal volt elfoglalva, a kettőt gyorsan összekapcsoltam. Megszületett tehát, a csirkemájas piláf ötlete. Az is lehet, hogy valahol találkoztam már vele. Szégyen, nem szégyen, arra is kellett gondolnom, hogy szűk a pénztárcánk valamiért mostanában, de keresve sem találhattam volna olcsóbb, finomabb, laktató ételt. A megvalósítás objektív okok miatt nagyobb részben az Asszonypajtira hárult, de remek háziasszony, bizonyos szempontból sokkal remekebb mint én, és ráadásul tényleg valódi háziasszony. - Egy kis kitérő: Néhány hete megnyertem a hónap háziasszonya címet, ami azért röhejes, mert asszonynak sem nem vagyok elég mutatós, sem pedig elég csinos, nőiességre utaló jeleknek is szűkében vagyok! - Ezek mellett még gyógyulófélben vagyok, így a munkában sokat nem tudtam segíteni. Pedig nagyon szeretném, és már alig várom! Nagy haladás, hogy végig fotóztam az elkészítés menetét, azért sokkal szerényebb mértékben, mint azt más esetben megszoktam. Csak ne szédülnék még annyira!

Mivel nejem rendkívül jártas a piláf elkészítésében, (nem ez volt neki az első, de valószínűleg nem is az utolsó) csupán az ízesítésben konzultáltunk. Tisztán emlékszem, hogy kakukkfüvet javasoltam hozzá, erre visszatért a kertből két szép ág majoránnával. Sebaj! Mondtam, mert májjal készítettük a piláfot, és a máj nagyon elbírja a majoránnát is, így belefőztük az egyik ágat, amit a végén kiemeltünk az elkészült ételből.
A piláf készítéséhez nincs szükség hosszú előkészületekre. Aki még soha nem csinált hasonlót, vágjon bele nyugodtan, nem fog csalódni. Sem az állagában, az ízében pedig végképp nem! És mivel a piláf eredetileg Török - Arab étel, bizonyos törvényszerűségeket mi sem szegünk meg soha.

A muszlim konyha nem használ sertéshúst, sem alkohol tartalmú italokat, így ezeket mellőznünk kell a főzés során. Még én is korlátoztam az egy főre eső fröccsfogyasztásomat. De jól boldogulunk ezek nélkül is. Az étel fűszerezése is szokatlan, a magyar gyomor számára. De nagyon finom. Tény, hogy konyhámban mások számára szokatlan fűszerek is rendelkezésemre állnak, és nem kell sorban állnom a sarki csemegében kevés kurkumáért, vagy más keleti fűszerért. De most a kurkuma mellett, csupa ismert alkotórészt használtunk. Olvassátok el magatok is, és győződjetek meg róla.

Hozzávalók 8 főre :

1 kg. csirkemáj,
3 db. sárgarépa,
1/2 zeller,
2 db. lecsópaprika,
5 db. paradicsom,
3 evőkanál paradicsomszósz,
2 db. hagyma,
3 gerezd fokhagyma,
2 bögre rizs,
kevés só,
kevés őrölt bors,
1 kisebb csilipaprika,
1 csapott evőkanál kurkuma,
1 ág majoránna, (vagy 1/2 kávés kanál szárított)
2 - 3 dl. zöldség alaplé,
1 evőkanál étolaj.

A sárgarépát felkarikázzuk, a hagymát apróra daraboljuk. A paprikát, és a paradicsomot, kisebb kockákra vágjuk, a zellert lereszeljük.
A hagymát kevés olajon megfonnyasztjuk, hozzátesszük a répát, a zellert, a paradicsomot, a paprikát, a paradicsomszószt, a szétnyomott fokhagymát, enyhén megsózzuk, borsot őrlünk rá, majd felöntjük az alaplével. (az alaplé helyet víz is használható) 2 bögre rizst öntünk bele, megszórjuk kurkumával, hozzátesszük a majoránnát, a felszeletelt csilipaprikát, (ha nem szeretnénk nagyon csípősre, előtte magozzuk ki) majd fedő alatt addig főzzük míg a rizs magába szívja a lé nagy részét. Ezután adjuk hozzá a megmosott csirkemájat, és főzzük addig, míg a májat megszúrva már nem szivárog belőle rózsaszín lé. A majoránna ágat a tálalás előtt emeljük ki.

Aki kevés konyhai gyakorlattal is rendelkezik, könnyen rájöhet, hogy nem kell hosszú idő az elkészítéshez. Az is nyilvánvaló, hogy különösebb jártasság sem kell a főzéshez.
Tehát csekély költségű, finom, gyors étel született ismét egy jó ötlet nyomán. Csak ne fogyna el olyan gyorsan!
Azért kicsit számoltam is. Az ételben, ami a négy fős családnak bőven elég volt ebédre, és vacsorára, a legnagyobb beruházást a 2 db. 500 grammos fagyasztott csirkemáj jelentette. Úgy érzem könnyű felmérni a költségeket. Ha valami olcsó, ez az volt!

Úgy tűnik, arab, balkáni hétvégét tartottunk. Tegnap piláf főtt konyhánkban, de jó étvágyú a család, és elfogyott. Mára nejem volt az ötletgazda, és mikor megkérdtem mi lesz az ebéd, kibökte: muszaka. Ettem már hamisítatlan muszakát is, de ez más volt. Sokban különbözött az eredetitől, kicsit elütött minden létező szabályszerűségtől, de a mienk volt. Ez a lényeg! Ráadásul sokkal finomabb volt, mint az a bizonyos "Magyar narancs"

Az eredeti muszaka ugyebár Görög egytálétel (lenne). Elvileg! Padlizsánnal készül(ne), darált bárányhússal, lényegesen kevesebb krumplival, mint ahogy nálunk készült. De a mi konyhánk híres, hírhedt arról, hogy valamiért, nálunk minden átalakul. Így történt most is.
Mivel még mindig rehabilitálom magam, a főszakács Első Feleségem volt, aki minden bizonnyal az utolsó is a sorban. Nem társalogtunk sokat a munkavégzés közben, mert az ételkészítés ugye felelősség. Én viszont figyeltem. Régen eljutottam már arra a szintre, hogy a feldolgozott alapanyagokból látom mi készül, hogyan, és nem kell jegyzetelnem ahhoz sem, hogy fejben összeállítsam a receptet, a pontos elkészítési módot. Így történt most is! A hamiskás muszaka hozzávalói:

1 kg. darált sertéslapocka, (máris megszakítom a felsorolást! Hazudhatnám azt is, hogy darált bárányból készült, mert láttam már ilyet!)
2,5 kg. krumpli,
3 szál sárgarépa,
2 fej hagyma,
5 gerezd fokhagyma,
2 db. lecsópaprika,
1/2 kg. paradicsom,
só, frissen őrölt bors,

1 kisebb csilipaprika mag nélkül,
3 kanál paradicsompüré,
1 csokor petrezselyem,
1 kávéskanál kurkuma,
400 g. tejföl,
3 tojás,
3 kanál liszt,
kevés étolaj.

Elkészítés: Az apróra vágott hagymát kevés olajon megpirítjuk, hozzányomjuk (fokhagymanyomóval) a fokhagyma gerezdeket.

Enyhén megsózzuk, hozzáadjuk a darált húst, majd a hús fehéredéséig együtt pirítjuk. Az apróra darabolt paprikát, paradicsomot is a fazékba tesszük, rákanalazzuk a paradicsompürét, és fedő alatt rövid ideig főzzük. Közben megtisztítjuk a krumplit, és kockákra vágjuk. A fazékban összekeverjük a krumplit a húsos raguval, majd nagyobb tepsibe, vagy sütőtálba terítjük.

Fólia alatt fél óráig sütjük.
A tejfölt tojással, liszttel elkeverjük, és a fóliától megszabadított krumplival kevert ragu tetejére simítjuk. Újabb fél óráig sütjük ezúttal fólia nélkül. Ezalatt a tejföl látványos kérget képez a muszaka tetején. Tanácsos kicsit várni a tálalással, mert ha hűl, szebben szeletelhető, így látványosabban tálalható muszakánk.

Nagyon úgy tűnik mintha a hosszú hétvégén a Közel-Kelet, és a Balkán ételei vitték volna a prímet konyhánkban. Egyszerűen a véletlen szülte a helyzetet. Nekem jót tett, mert bár sajnos még egy darabig nem tudok annyit segíteni Páromnak, mint szeretném, de ez is sokat jelent, hogy írhatok arról amit a legjobban szeretek. Igen! Szeretek beszélni, és főleg írni az ételekről. A kezem szerencsére visszanyerte majdnem a régi állapotát, és az enyhe agyi infarktus okozta remegés, bénaság szinte maradéktalanul elmúlt. Agyamat is tornásztathattam, mert azért lehetőségeimhez mérten én is kivehettem részemet a konyhai munkálatokból. És még egy, amit sokáig nem tudtam csinálni egyedül! Fényképeztem. Nem annyit mint régebben, de nem lőttem tököket! A fotók feldolgozása is teljes embert, gyakorlatot kíván. Ez is sokat lendít állapotomon.
Nem mellékes, de ráadásul finom ételek készültek konyhánkban az én közreműködésemmel. Majdnem úgy, mint régen. Ez a muszakának elnevezett húsos egytál pedig nagyon finom volt. Legalább annyira, mint a tegnapi piláf. Ráadásul nem is volt kicsi, csúnya, mint az a bizonyos "Magyar narancs", és a mienk volt!

Nem most történt, de amikor az ember még nem alkalmas arra, hogy úgy művelje legkedvesebb foglalatosságát a gasztronómiát ahogy azt szeretné, akkor tesz valamit! Előkaparja régi emlékeit, amik esetleg másoknak is használhatnak, és ír róluk.

Egy elkötelezett Gasztroblogger (én is ennek tartom magam) nem szégyelli, ha mások munkáját is meglesi a konyhában. És miért szégyellné? Mikor még megtehettem üzemlátogatáson jártam, és ott követtem fényképezőgépemmel a sajttal - sonkával töltött sertésborda elkészítésének módszerét. Nem nagy ördöngösség, a végeredmény viszont egy igen finom éttermi szintű fogás. A dicséret Sanyit, az XXXXX étterem főszakácsát illeti, aki töviről-hegyire elmagyarázta ennek a rendkívül egyszerű ételnek az elkészítését, annak fortélyait. Mivel étteremről van szó, nem kis mennyiségben gondolkodtak, de a hamarosan leírandó receptben, már lebontottam hazai mennyiségekre is az ételt.

Hozzávalók:

1 kg. csontozott sertéskaraj,
15 dkg. sonka,
15 dkg. sonka,
só, őrölt bors,
liszt, tojás, zsemlemorzsa a panírozáshoz,
bő forró olaj a sütéshez.

Elkészítés: a húsból vastagabb szeleteket vágunk, amiket azonnal bevágunk középen, majd pillangó alakban kettéhajtjuk. Ezeket aztán kiklopfoljuk a lehető legvékonyabbra, mindkét oldalán megsózzuk, megborsozzuk, és egymásra fektetjük őket. A sonkából, és a sajtból hasábokat vágunk, majd a (képen látható módon) a hússzelet egyik oldalára fektetjük.

A másik oldalt ráhajtjuk, és ha nem vagyunk biztosak képességeinkben fogvájóval tűzzük össze. Fektessük tepsibe, és kevés olajat rácsorgatva süssük elő. Kicsit pihentessük, míg teljesen kihűl. Ezután panírozzuk a szokásos módon, először lisztbe, majd tojásba, legvégül zsemlemorzsába (prézli) forgatva. Forró, bőséges olajban süssük készre.

Ha a húst vékonyra vertük ki, akkor a sajt nem folyik ki az elősütés, sem a panírban történő végleges sütés közben. A forró olaj pedig teljesen körbeveszi a töltött húst, így egyenletesen sül minden oldalán egyszerre. Nagyon lényeges az is, hogy a húst teljesen ellepje az olaj, mert ha csak az alját sütjük, ez a kellemetlen baleset (kifolyik belőle a sajt) könnyen bekövetkezhet.

Valamivel több mint egy hónapos kényszerszünetre voltam ítélve a konyhában, de orvosaim tanácsára hasznosan töltöttem a rám szabadult sok szabadidőt. Írtam! Írtam mindenről, ami az eszembe jutott, de az étkezéssel kapcsolatban állt. Eleinte csak dolgoztattam az agyamat, szoktam újra a gépelést, és (lekopogom) eljutottam arra a szintre, ahol már látszik a fény az alagút végén. Nem akarom senki elé állítani magamat példaként, de ismét bebizonyítottam, hogy az ember főként saját magára számíthat. Nekem már egyszer sikerült, és most, egy agyi infarktus után is ismét úgy tűnik. Nem kiabálom el! Sokat akarok még írni!
De mivel az étel elkészítésének módját hasznosnak láttam leírni, közzéteszem blogomban. Köszönjük Sanyi!

Nem azért főzök(ünk), hogy blogjaim száma növekedjen egy újabb étellel. Esetleg el tudjak vele dicsekedni, na nézzétek megint mit csináltunk! Vannak kedvencek, szezonális ételek, amik akár többször is készülhetnek konyhánkban rövid szünetekkel, de mindig apróbb változtatásokkal. Gondolom, másoknál is így van! Egy étteremben is vannak egy bizonyos idő után visszatérő ételek. Persze ezek sem készülnek mindig egyformán.
Soha nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, és ez a mondás a kajára is érvényes. Nálunk legalábbis így van. Azoknál, akik maguk találják ki a menüt, nem receptből főznek, ez így természetes. Mindig kicsit változtatunk a kaján, kétszer ugyanúgy sosem csináljuk. Azért írok többes számban, mert feleségem tökéletes háziasszony, így Ő sem megy a szomszédba egy kis furfangért. Mostanában Ő főz sűrűbben, mert én még gyógyulófélben vagyok.

Ő döntött a töltött paprika mellett, és láttam a bevásárolt alapanyagokon pénteken, hogy megint más lesz, mint a többi eddigi. Sokadik, de az alaprecept mindig ugyanaz. Ezért fel sem fogom tölteni egyetlen receptoldalra sem, hiszen csupán egy új variációja lesz ennek a finom nemzeti eledelünknek. Még rövid ideig én csak asszisztálok betegségem miatt, de remélem, már hamarosan teljes értékű leszek a konyhában! Úgy csinálnám már!
Miben más, mint az eddigiek? Program volt hétvégén, fiam költözött új lakásba. Rendbe kellett hozni! Nejem ezért egész hétvégére tervezett, és mivel tudvalevőleg a töltött káposzta mellett a töltött paprika is annál jobb, minél többször melegítik, ezt ettük egész hétvégén. Ezért már péntek délután megfőzött egész hétvégére.

Hogy mégse lehessen megunni, kevés füstölt hús, és csontozott csülök is került a legnagyobb fazekunkba. És nem csak töltött paprikák, hanem húsgombócok is sorakoztak benne. Így akárhányszor szedtünk belőle, mindig más akadt a merőkanálba. A húsgombócokat a kisebbik nagyon szereti tejföllel, aki pedig a töltött paprikát kedveli, abból vett többet, így mindenki igénye ki lett elégítve. Én kevés füstölt húst, és egy kis bőrös csülköt vettem magamhoz, bőséges mártással.
A mennyiségek szinte dekára azonosak a korábban többször készített töltött paprikánkkal, így most csak ki kell egészítenem a receptet a füstölt oldalassal, a csontozott csülökkel, valamint kevés friss paradicsommal is. Kertünk tele van zamatos Lucullus parival, miért veszne pocsékba? Most tehát saját receptemet fogom plagizálni, ami nem büntetendő! Bár mások is így tennének!

Hozzávalók 12 személyre:

1.5 kg. tölteni való paprika,
2 kg. darált sertés dagadó, vagy lapocka,
30 dkg. füstölt oldalas,
80 dkg. csontozott sertéscsülök,
3 fej hagyma,
2 marék rizs,
2 tojás,
só,
őrölt bors,
300 g. paradicsomszósz,
1/2 kg. friss paradicsom,
kevés zsír,
3 kanál liszt a rántáshoz.

A szép, egészséges megmosott paprikák csumája ki lett vágva. A töltelék hozzávalóit (darált hús, rizs, só, őrölt bors, apróra vágott, vagy reszelt hagyma, tojás) összekeverjük, majd lazán a paprikákba töltjük. A maradék húsból gombócokat gyúrunk. Nagyobb fazékban, először a füstölt hús, majd az apróra vágott paradicsom, arra a töltelékek lettek sorba rakva. A töltelékek közé is nagyon apróra darabolt paradicsomok kerültek, majd a gombócok, és így tettük fel főni, annyi enyhén sós vízben, amennyi ellepte. A vízbe beleöntjük a paradicsomszószt is.
Ekkor rántást készítettünk zsírból, lisztből, kevés őrölt pirospaprikából állandó kavargatás mellett, majd azt hideg! vízzel felöntve hozzáadtuk a fazék tartalmához. Rövid főzés után besűrűsödik a szósz is, és kész az étel.

Tudom, igen bőségesnek tűnik a mennyiség, de rájártunk. Ráadásul úgy alakult, hogy szívesen látott vendégek érkeztek szombaton ebédidőben, így legalább nem maradtunk szégyenben.
Írásaimat más esetben, fel szoktam tölteni különféle receptoldalakra, önálló receptként is, de ez esetben, most nincs bőr a pofámon erre. Megmarad blognak, mert így is hasznos. Néha ugyan furcsa keresésekkel találkozok a forgalmi statisztikában, hogy magam is meglepődök. Azért azokat is figyelemmel kísérem, mert sosem lehet tudni, mivel használhatok. Néhány érdekesnek tűnő címszó, már sokszor adott ötletet.
Nálam nem a mennyiség az irányadó, hanem a receptem minősége, egyszóval az elkészítendő étel pontos leírása. Az, hogy egyel kisebb szám áll feltöltött receptjeim mögött, hidegen hagy! Kár, hogy másokat az is zavarja, hogy egyáltalán recepteket osztok meg, és azokat mások is olvassák. Nem túlzok, higgyétek el! Sok az irigy! Szerencsére Ti vagytok többen, akik valóban hasznosnak találják munkámat. De az akadékoskodókból sajnos egy is sok! Remélem, az is olvassa, akiről a történet szól, és magára ismer!

Ma olyat fogok tenni, ami szívemhez a legközelebb áll, mégis jó egy hónapja nem volt rá lehetőségem. Főzök. Nem akadályozott volna benne senki, sőt biztos örült volna Párom is, ha engedte volna állapotom az ételkészítést. Beteg lettem, kaptam egy agyérgörcsöt, ami mozgászavarral, szédüléssel jár együtt. Erős vagyok, tudtam, csak magam javíthatok állapotomon.

Ma elérkezettnek láttam az időt, hogy gyakorlatban is kipróbáljam, mennyire javult vissza állapotom? Nem kellett főznöm az utóbbi időben, sőt ki lettem kímélve, de ez a kelleténél hosszabb szünet is megviselt.
És most olyat csinálok, amit egyébként csak nagyon ritkán! Előre leírom mit szeretnék csinálni, hogyan, így a főzés során már sokat nem kívánok változtatni sem a folyamaton, sem pedig a végeredményen. Persze mindezt alapos tervezés után teszem meg. Könnyű nekem! Fejben is tudok főzni! Ez a tulajdonság valószínű azért alakult ki bennem, mert amit az ember igazán szeret, állandóan azon jár az esze, és magától megért bizonyos összefüggéseket, törvényszerűségeket. (Elárulom, gyerekkoromban a kémiával voltam ugyanígy. Később másra gondoltam még a kémiánál is töbet, most úgy hívják: Asszonypajti)
Számomra az egyik leghasznosabb időszak a hajnal. Ha véletlenül felébredek, mindig valamilyen kajával kapcsolatos gondolat kerül elő. Most éppen ez!
Lehet, hogy valahol hallottam már róla, így tudatalattimban foglalkoztatott ez az étel. Utánanéztem a keresőben, de konkrétan paraszt tokány receptet nem találtam. Úgy legalábbis biztosan nem, ahogy elképzeltem. Nem másolnám le senki művét, és kerestem, hasonló eszébe jutott-e már valakinek? Ha nem, hát én leírom hajnali elgondolásomat. Nagy vonalakban: Egy hagymás, szalonnás, egytál képe rajzolódott ki előttem, ami pirított kenyérkockákkal, tojással, de nem a megszokott formában, tejföllel együtt lesz tálalva. Ennyi tehát előre, mert még mielőtt hozzákezdenék, többször átgondolom a folyamatot. Talán ezért van az is, hogy nem rontom el ételeimet egyszer sem. Minden takkra sikerül! Az a jó nem?

Készen vagyok vele! Annyit elárulhatok, rettenetesen jól esett a munka! Talán ilyen egyszerű ételt, még életemben nem készítettem. Mindjárt befejezem az írást úgy, ahogy azt illik, recepttel, fotókkal együtt. Megint elöntött a boldogsághormon, mert apró lépést tettem annak irányába, hogy felépüljek. Ha elolvassátok a hozzávalókat, és magát az elkészítést, meg fogtok lepődni! Ennyire egyszerűnek még én sem gondoltam, pedig én találtam ki.

Hozzávalók:

1 nagy fej hagyma,
kb. 10 dkg. szalonna,
2 tojás,
1 löttyintésnyi száraz fehérbor, kb. 1/2 dl.
2 szelet kenyér,
2 kanál tejföl,
kevés zsír a kenyér pirításához,
só,
ízlés szerint csípős paprika,
petrezselyem, vagy más zöld fűszer (én snidlinget tettem hozzá)

A szalonnát vékony csíkokra szeltem, a hagymát megtisztítottam, majd félkarikákra vágtam. A kenyérszeleteknek a héját levágtam, majd azt is felcsíkoztam. Kevés zsíron enyhén megpirítottam a csíkokra vágott kenyeret, majd félretettem. A tojásokat enyhén felvertem, kicsit megsóztam, elkevertem szárított, aprított snidlinggel, majd 1 cm vastag összehajtott lepényt sütöttem belőle. Ezt is felcsíkoztam.

Ugyanabban a serpenyőben, üvegesre pirítottam a szalonnacsíkokat, majd hozzáadtam a hagymát is. Megsóztam, és rövid ideig együtt sütöttem. Egy löttyintés fehérbort öntöttem hozzá, és amikor az alkohol elpárolgott belőle, a serpenyőbe került a felcsíkozott tojáslepény, majd a pirított kenyércsíkok is. Összeforgattam, megvártam, hogy a kenyér felszívja a kevés keletkezett szaftot, és tálalhattam. Nagyon picit meghintettem őrölt piros paprikával, és 2 nagy kanál tejföllel elkeverve ettem meg.

Gondoltam, hogy jó lesz, és nem is ragozom tovább. Úgy érzem, ennél egyszerűbb kaját ritkán csináltam eddig. Persze van néhány kivétel, köztük egy tea, és ha kicsit kutatok még emlékeim közt, biztosan akad még néhány egyszerű kaja. Ennek viszont nagyon örülök, hogy egyáltalán eszembe jutott, és elkészítettem! Az a boldogsághormon, ami utána szétáradt minden porcikámban, pedig mindent megért. Nem mellékes, a finom kaja sem!

Laurencsik Jánosné (Böbe) fényképe.

Update: Örülök, ha visszajelzés érkezik egy receptem kapcsán. Ez azt bizonyítja, elolvasták azt, amit írtam. Erre több kommentet is kaptam. Hagymapörköltként mások már ismerték az ételt. Volt, aki fotót is küldött. Ebből kiderült, hogy paprikás rántással, tejföllel készült, az állaga jelentősen különbözik attól amit leírtam. Volt, aki néhány karika kolbászt sem sajnált volna belőle. De az már egy újabb recept.
Magam lepődtem meg, amikor megláttam mekkora érdeklődés kíséri írásomat. Megtudtam, megint érdemes volt kicsit okoskodnom. Nektek meg köszönöm a figyelmet!

Zöldséges penne padlizsánkrémmel.

Gyuvecs / dzsuvecs

Shakshouka / saksuka a Közel - Kelet lecsója.

Snidlinges, fokhagymás padlizsánkrém.

Szicíliai paradicsomos tészta húsgombóccal.

Nyúl tepsiben sütve, fűszeres sült almával.

Marhapörkölt bográcsban füstölt csülökkel.

Fűszeres császárhús, lecsós krumpliágyon.

Perzsa joghurtos uborkasaláta dióval, mazsolával.

Perzsa padlizsános marharagu kurkumás jázmin rizzsel.

Paradicsomsaláta zellerrel, lila hagymával.

Aszalt paradicsomos gombaragu

4 tojásos meggyes "dobálós" piskóta.

Töltött káposzta fülével, farkával.

Mediterrán, és más pizzák

Csirkemájas piláf.

Muszaka hamiskásan.

Sajttal - sonkával töltött borda.

A sokadik töltött paprika. Megint egy kis furfanggal!

Paraszt tokány - hagymatokány