Kedvenc kajáink, kicsiny konyhánkból... Gasztropajti konyhája

Vidám élményem fűződik egy réges-régi alkalomhoz. Kecskemétről tartottunk hazafelé, valamikor a 70-es évek derekán egy lövészversenyről. Lehettünk úgy 15-en a buszban, és az egyik út menti kifőzdére esett a választás egy korai vacsora elköltésére. Az "étteremben" az akkor megszokott, általános állapotok uralkodtak, de nem keltett rossz benyomást. Tiszta, de egyszerű székek, asztalok, az asztalokon vasalt, fehér abrosz, művirág, és az elmaradhatatlan vizes kancsó. Mivel vacsorázni tértünk be, hamarosan előkerült az étlap is. Nem volt valami óriási választék, így rövid tanakodás után, a főleg ifjoncokból álló társaság, az egyik hangadó felnőtt kísérő unszolására a leghangzatosabb nevű ételt rendelte. Ketten mást választottunk. Társamnak rossz tapasztalatai voltak az útszéli kifőzdékkel kapcsolatban, így mindenhol rántott húst rendelt. Én az általam jobban kedvelt cigánypecsenyét kértem, és mivel zenekar nem volt a helyiségben, biztos voltam benne, friss húsból készítik a pecsenyét.

A többiek "serpenyős rostélyost" rendeltek. A kísérő valószínű azért kötötte az ebet a karóhoz, mert az akkori szerény árakhoz képest is ez volt a legolcsóbb. Nem emlékszem már az árra, de valahol egy tízes körül lehetett a kaja ára savanyúval, kenyérrel együtt. A rendelést követően, kisvártatva kopácsolást hallottunk a konyha felől, és hangadó ismerősöm megjegyezte, hogy: készül a kaja! Így is volt. A pincér, már a rendelés felvételekor közölte, hogy a rántott húsra, és a cigányra kicsivel többet kell várni, de türelmesek voltunk. Ha láttatok már egy csomó meglepett, csalódott embert, mikor kihozták az ételt, röhögnétek a szitun. Mindenki tátott szájjal nézte a paprikás krumplit, amit eléjük raktak. Igaz, volt rajta egy szelet hús is, mert másképpen nem nevezhették volna "rostélyosnak"

Na erre senki nem számított! Még én sem, bár az elején sejtettem, valahol furfang van. A pincér furcsán mosolygott a rendelés felvétele közben! Étlap ügyben már akkor sem voltam hátulgombolós, de ezen az estén sokat tanultam. Nem dőltem be soha többet a különféle hangzatos, de ismeretlen nevű ételeknek! Van egy nagyon jó ismerősöm, mondhatni barátom, aki híres vendéglátós szakember, később szórakoztatóipari táltos, énekes, előadóművész, szépségipari szakember, de eredetileg szakács. Magyarországon mindenki hallott már róla valamilyen formában. Ő mutatta meg éttermében, hogy egy natúr sertésszeletből, percek alatt több tízféle kaját lehet varázsolni, előre készített ragukkal. Lehet, hogy az ominózus étterem szakácsa is hallott a módszerről valamikor régen, mert az ötlet, hogy a paprikás krumplira egy szelet natúr sertéssültet tegyenek, és elnevezzék egy jól hangzó, önmagát kínáló névvel, az egyszerűen fenomenális! Nem tudom, hogy a mi társaságunkon kívül hányan szívták még meg, de véleményen szerint sokan. Tehát a régi emlék kísért! Gyöngyvirágszálamnak valamikor elárultam tervemet, mert nálam minden a blogolás körül forog.

Tudta, ha paprikás krumplit szeretne készíteni, én is fellépek privát igényeimmel, de rögtön így is kezdett hozzá a főzéshez. Tegnap átalakultunk útszéli csárdává. Tudni kell, hogy még mindig nincs topon állapotom, így csak szerényen tudok részt venni a konyhai munkákban. Agyérgörccsel a fejemben eleve kudarcra lenne ítélve a teljes értékű munka. De azért vagyunk ketten! Nejem, mint más alkalmakkor most is törekedett arra, hogy jelenlegi képességeimhez mérten bevonjon a melóba, nekem pedig jól esik. Mivel a recept régi élményeimen alapul, én adtam az instrukciókat. Most pedig mint más esetben, a recept fog következni:

Hozzávalók:

3 kg. krumpli,
1 nagy fej hagyma,
10 dkg. szalonna,
3 db. nagyobb paradicsom,
1 testes lecsó paprika,
kevés őrölt kömény.

4 szelet sertéshús (lapockát használtunk)

Elkészítés: A szalonnát felcsíkoztam, zsírjára pirítottam. A zsír egyik részén megsütöttem a kiklopfolt hússzeleteket. A zsír másik felén az apróra vágott hagyma lett megpirítva, majd a nagyon apróra vágott paradicsom, és a felkockázott paradicsom is a fazékba került. Enyhén meg lett hintve őrölt pirospaprikával, majd a kockákra vágott krumplival össze lett forgatva, és fel lett öntve annyi vízzel, amennyi teljesen ellepte. Enyhén meg lett sózva, de csak módjával, mert a szalonna sós volt. Rövid idő alatt megfőtt. Gyakorlatilag a legegyszerűbb paprikás krumpli készült.
A sült sertéshússal tálaltam.

Igyekeztem követni az emlékeimben szereplő étel megjelenését, de biztosan nem sikerült volna híven rekonstruálni az eredeti állapotot. Nincsenek korhű éttermi tálalóeszközeim. Így amellett döntöttem, hogy saját ízlésem szerint jelenítem meg az ételt. Furcsa volt kicsit nosztalgiázni, de jól esett. A fotón látható adag, természetesen közel duplája volt annak, amit akkor tettek a társaság elé. Valószínű a csalódottság is oka volt akkor a rengeteg maradéknak. Most viszont, hogy készültünk rá, rájöttünk nem is annyira szörnyű a serpenyős rostélyos. Az akkor hozzárendelt uborkasalátát is kicseréltem valami teljesen újra. Balzsamecetes, vegyes salátát kínáltam mellé, amit földimogyoróval szervíroztam.
A sült szalonnát pedig megettük tízóraira. Terveimben szerepelt, hogy egy szép kakastaréjt is ráteszek a húsra díszítés gyanánt. De ember tervez, az étvágy végez!

Nem találom magam túlsúlyosnak. Sőt! Mégis mikor az imént a mérlegre álltam, meglepődtem. 7 kilóval voltam könnyebb, a legutóbbi alkalomhoz képest. Sejtettem. Éreztem, mert sokkal jobb a közérzetem, nyár eleje óta. De jött más, ami egyáltalán nem hiányzott. Az agyérgörcs. Amit nyertem a réven, elvesztettem a vámon! A fogyással kapcsolatosan nincsenek titkaim.
Nem fogyókúrázok, csupán azt eszem, amit igazán szeretek. Mindent, az édesség kivételével, de ilyenkor, mikor megtehetem, főként salátákat. Nyáron van a szezonja. Egyébként is rendkívül édesség ellenes vagyok, és majd miután leírtam a saláta elkészítését, azt is elmagyarázom miért.

De előbb foglalkozzunk magával a salátával! Szinte mindenből tudok isteni salátákat csinálni. Tegnap útszéli csárdai hangulatot idéztünk a régmúltból, egy mosolyogtató élményem alapján. Serpenyős rostélyost csináltunk párommal, az én instrukcióim nyomán. Mindent leírtam korábbi bejegyzésemben, csak rá kell kattintani az iménti linkre. Ez az étel tulajdonképpen paprikás krumpli, egy szelet sült hússal. Jól esett mellé a saláta is. Azt, hogy jó szokásom szerint megint felturbóztam enyhén a salátát, az én esetemben egyáltalán nem meglepő. Megint harmonikus, a mogyoróval együtt különleges ízű lett a végeredmény, roppanós elemekkel. Az pedig, hogy szeltem rá néhány karika csípős paprikát, szintén nem meglepő. Eljutottunk oda, hogy most a recept következik.

Hozzávalók:

2 db. közepes kígyóuborka,
4 db. TV paprika,
1/2 kg. paradicsom, (én Lucullust használtam)
1,5 kanál balzsamecet,
2 kanál extra szűz olíva olaj,
csipetnyi só,
néhány karika csípős paprika,
1/2 marék földimogyoró.

A paprikát szeleteltem fel először, enyhén megsóztam, majd átforgattam. Míg ez pihent, az uborkát, és a paradicsomot is feldaraboltam. Az összes hozzávalót jól elkevertem 2 kanál olíva olajjal, valamint 1,5 kanál balzsamecettel. Tálaláskor megszórtam kevés földimogyoróval, és néhány karika csípős paprikával is felturbóztam a salátát.

Mint kiderült, balzsamecetet öntöttem a salátára. Nem is akármilyent, mert fiam meglepett egy kis palack modenai balzsamecettel. Ez tudvalevőleg a balzsamecetek fekete királynője. Paradicsomból pedig azt a fajtát használtam, amit azóta a legjobban kedvelek, amióta először megkóstoltam. Idén már csak kétféle paradicsomom van kicsi kertemben, mindkettő tojásparadicsom. Az egyik a San Marzano, a másik a Lucullus fajta. Mindkettő zamatos, vékony héjú, szárításra, és salátának a legalkalmasabb.

Elkészült a saláta, de van még valami a tarsolyomban. Az írás elején már rebesgettem, hogy nagyon a begyemben van. Számomra nagyon fontos, mert a gasztronómia lételememmé vált az elmúlt években. Egyre több helyen tapasztalom, hogy bizonyos receptoldalak kezdenek édesség centrikusak lenni. Van, ahol ezt nyíltan be is merik vállalni, de van ahol mélyen hallgatnak róla. Nem az oldalak szerkesztőit tartom felelősnek, hanem az oldalak tulajdonosait. A szerkesztők végrehajtják a tulajdonos utasításait, amik vagy elfogadhatók, vagy lassan kataszrófába hajlóak. Ott tartunk, hogy ha szeretnék egy receptet feltölteni egy oldalra, az állandóan rátelepülő reklámok miatt egyre nehezen megy. Pedig van már néhány feltöltött receptem. Több mint 600. Hangsúlyozom, nem elismerésért csinálom!!! Örökségként szeretném hátrahagyni leszármazottaimnak, és azoknak az olvasóknak, akiket érdekel.
A másik, és még nagyobb problémám az, hogy bár általános receptoldalnak van beállítva, kezd néhány oldal teljesen eltolódni az édességek, desszertek, torták irányába. Mintha nem is létezne más. Pedig legyünk őszinték! Soha nem ettem még úgy egyetlen ebédet sem, hogy csak süti lett volna az asztalon. Nagyon tisztelem a női nemet, és tudom, a legtöbb háziasszony kitűnő ételeket készít, de nem csak süteményeket. Főznek mást is, és nem csak az egészségtelen, cukorban úszó dolgokat. Mégis minden receptoldal a nők kegyeit keresi. Pedig szerintem nem csak a sütik érdeklik a nőket. Tudom, tapasztaltam!
Ha kell bevállalom, leszek az egészséges gasztronómia nagykövete! Nem mindenben értek egyet Ábrahám Béla barátommal, a Mintamenza program egyik atyjával, de részben igaza van! Át kellene alakítani, megreformálni a Magyar gasztronómiát! Azzal, hogy üzleti érdekből, a hölgyek körében nyilván népszerűbb édességeket helyezik előtérbe, ez érthető, de csak azok szempontjából, akiket a receptfeltöltők tartanak el. Ezt lehet jobban eladni, mert eladni azt lehet legkönnyebben, amire kíváncsi az olvasó! Az olvasók többsége pedig hölgy. De erről az ezeket a recepteket megjelentető oldal tehet leginkább! Ha az adott oldalon a megjelentetett, kiemelt receptek 80%-a édesség, és mindössze 20% más étel, arról a szerkesztők is tehetnek. Ők szabályozzák, mi kerül fel az oldalra, mit népszerűsítenek jobban! Ők szabályozzák az ízlést! Azt bizonygatni, hogy ez érdekel benneteket a legjobban, erre vagytok csak kíváncsiak, az nettó hazugság. Ha viszont egy oldal azt sugallja, csak a sütikre vagytok kíváncsiak, előbb-utóbb maga az olvasó is elhiszi! Így kezdődött valaha Amerikában is, ahol mára az emberek 1/3 része túlsúlyos, újabb 1/3 része pedig elhízott. Nem beszélve a cukorbetegekről! Ezt a hamburger, és más gyors-éttermi kaják mérhetetlen reklámjának köszönhetik! Azzal, hogy valaki állandóan panaszkodik súlyára, közérzetére, majd minden nap süt két tepsi szerinte diétás sütit, nem oldja meg a problémáját! A szemléletmódon kell változtatni. Mégpedig alapjaiban!
A marketing, a reklám is gerjeszti a gondokat! Van, ahol 1000000 forintot, azaz (egymilliót) költenek egy süteményes receptverseny díjazására, ami viszont sokkal több hasznot hoz a tulajdonosnak, mint amennyit különböző reklámbevételekből erre fordított. A legolcsóbb befektetés az, ha hirdet egy versenyt, amire csak újonnan feltöltött recepttel lehet nevezni, a versenyzők közt néhány díjat kioszt, a receptek pedig attól kezdve az oldal tulajdonát képezik. Ezzel nő az oldal látogatottsága, ami miatt újabb reklámszerződést lehet kötni. Amennyit pedig kiosztanak, azok csak üveggyöngyök a haszonhoz képest! Máshol ezt sem vállalják be! Hirdetnek egy látszólag általános versenyt, ahol elvileg mindenféle étel indulhat, viszont úgyis csak süti nyerhet. Tapasztalat, mert hónapok óta így megy. Az üveggyöngyök itt kopottasabbak, rövidebb a gyöngyökből álló lánc, az oldal anyagi lehetőségeitől függően. De ez is motiváló. Az ember Homo Ludens. Mindenért képes harcba szállni. A versenyek jól felépített stratégia alapján zajlanak. Már az is, felhívás táncra, ha a verseny fődíjáról közzétesz a szervező egy képet, mert anélkül, hogy elolvasnák a felhívást, a feltételeket, lájkolják a képet, hozzászólásban odaírják akár több ezren: Osztva. Egyszóval, ugranak rá. Azonnal, beájulva a kép láttán. Azt hiszik, már ez feljogosíthatja őket is a nyereményre. Nem így van! Csak azt díjazzák, aki fel is tölt receptet. De csak azt, aki édességgel pályázik! Mert egyedül ezzel lehet nyerni. Ha valaki tudja az ellenkezőjét, cáfoljon meg!
Tudom, ha véletlenül valaki azok közül elolvassa, akik közel állnak a tűzhöz, egy életre elkapáltam magam. Nem érdekel! Régóta bennem van már, másik blogoldalamon hónapok, ha nem évek óta tépem a számat. Pusztába kiáltott szó! De erről beszélnek mostanság a bloggerek. Ha kell, leszek én a magyar hangjuk! Én már úgyis elkapáltam magam.
Ez az utóbbi néhány mondat főként azoknak szól, akik hozzám hasonlóan szívükön viselik a magyar, és nemzetközi gasztronómia sorsát, de mások számára is tanulságos lehet!
Egészségünk miatt aggódom!
És azért, hogy sikerrel indulhassak egy receptversenyen, nem fogom kórosan átalakítani étkezési szokásaimat. Magukkal a versenyek tisztaságával kapcsolatban is súlyos gondjaim vannak. Meglepő lehet, de nekem az is nagyon rosszul esik, ha mást ér sérelem. Már pedig sűrűn találkozom ilyennel. Az én hibám, hogy szóvá is teszem a felfedezett problémákat. De ilyen vagyok. Ami a szívemen, az a számon! Azokat viszont, akik megmondják az igazat, sehol sem szeretik! Azok különösen nem, akik a receptoldalakat fenntartják! Legfeljebb soha nem nyerek semmit. Kit érdekel?

Költöztünk! Kertemmel foglalkozó oldalam egyik legnépszerűbb írása, de mégis sokan panaszkodnak, hogy nem találják. Valószínű nem jó helyen keresik. Tény, hogy a keresések legnagyobb része ide fut be főoldalamra, ezért néhány népszerű írásomat itt is duplikálom.
Ez az első írásaim egyike volt, és változatlan formában hozom át ide is.

Egy napon készült. Ajvár, Vitaprik. Kelendőek voltak!

Ajvár készítés fázisai.

Pár szó az ajvárról. Délszláv mártásként ismerjük. Ahány ház, annyi szokás. Az elkészítés módjában. Ismerhetjük zakuszka néven is, mert elkészítésük, szinte teljesen megegyezik. Minden valamire való balkáni háziasszonynak, meg van a saját receptje. A lényeg viszont ugyanaz. Mindenhol paprikából, padlizsánból, fokhagymából csinálják.
Mikor először írtam róla máshol, így volt olvasható.

Az Ajvár alapanyagai. Padlizsán, paprika,
fokhagyma, zeller,hagyma, paradicsom.
Só, bors, zöld fűszerek.

"Amikor az embert ellepik az ajándékok, akkor nincs szíve hagyni, hogy a kapott kincsek megromoljanak. Paradicsom, kápia paprika, padlizsán. Mi jut eszembe? Rögtön beugrott az ajvár, vagy ahogy azt máshol mondják zakuszka. Némi előkészület után elkészült a mártás.

Minden ment a turmixgépbe.
Pár perc alatt kész lett a mártás.

Padlizsán megszurkálva, sütőbe, 20 perc múlva követi a paprika, újabb 20 percig sülnek együtt, 220 fokon. Addig felaprítva 1 fej vöröshagyma, 1 fej fokhagyma, 4 paradicsom, 1/4 zeller. A sült paprika letakarva 10 percig, majd meghámozva. Egyszerűen le lehet húzni a héját! A padlizsán kikaparva. A hagymát, fokhagymát, zellert, és kevés csilit, serpenyőben bő olajon megdinszteltem, sót rendesen adtam hozzá, mivel eddig semmibe nem került ízesítő. Csombort, kakukkfüvet, rozmaringot tettem hozzá, saját szárított fűszereimből.

Mivel nagyon meleg volt, és én Hülye! nyakamban fényképezőgéppel főztem, rendesen fogyott a védőital is. Fröccs, száraz fehérborból. Csak így bírtam ki.
A végén mindent összeöntöttem, és 1 mokkáskanál nártium benzonátot hozzá téve összekotyvasztottam. Megkóstoltam! Még egy kevés sót elbírt.

Ne higgyétek, hogy úgy születtem. mindent meg tudok csinálni. Bátor vagyok, és kitartó. Úgy érzem, ez sem volt hiábavaló próbálkozás."

Így írtam nyáron. És ezt az álláspontomat most is fenntartom. Mivel írásom 2012 szeptemberében született, blogolhatnékom pedig 2013 januárjában támadt, az eltelt idő bebizonyította, hogy nem alkottam maradandót! Na nem azért, mert megromlott az ajvár. Nemrég állítottam ki a halotti bizonyítványt az utolsó üvegről. Tanulságos eset! Idén többet kell csinálni! Pedig ebből nem is adtam ajándékba, csak két üveggel. A többi szűk családi körben pusztult el. Dicsértessék a készítője! Mármint én! Most, hogy arcom szélesebb vásznú mint az Avatar, szívesen gondolok vissza a nyárra. Arra különösen, hogy sok finom dolgot csináltam. Alig maradt belőle valami. De jön még új nyár!

És hogy lássátok, mire jó még az ajvár. Az egyik legnépszerűbb sütim.Aszalt paradicsommal, ajvárral, házi leveles tésztából.

Ezt írtam tehát 4 éve, de úgy tűnik az ajvár most is népszerű.

Normális esetben másik oldalamon jelent volna meg ez az írás, ott ahol lényegesen rövidebben, minden látszólag felesleges duma nélkül jelennek meg Csak a Receptek. Van egy ilyen oldalam is. Hogy most mégis kivételt teszek, több oka van. Eszembe jutott egy régi emlék, amikor Fásy Ádám barátom megmutatta, egy szelet hús felhasználásával, különféle előre elkészített ragukkal, néhány perc alatt nagyon sokféle ételt varázsolhat a vendégek asztalára. Ádám igen sokoldalú. Énekesként én is vitatom tehetségét, viszont eredeti szakmájában, ami szakács, vendéglős, elismerem kimagasló képességeit. Egy éttermi konyhán baromi könnyű professzionális szeletsütővel, a megfelelően előkészített, kiklopfolt, fűszerezett hússzeletet kisütni. Adott tehát a natúr sült hússzelet, amit különféle előre készített ragukkal percek alatt a vendégek elé lehet tenni az asztalra. Ezeket aztán természetesen különféle fantázianéven, vagy már ismert, kedvelt ételként fel is lehet írni az étlapra.
Most tehát mindössze egy étel köré csoportosítom írásom, mégpedig amit legutóbb készítettem, de mivel nem szándékoztam fázisfotókat fűzni írásomhoz, csupán a kész tányért osztom meg. Kaptok viszont néhány ételfotót, mellékelt receptmagyarázattal együtt a csirkemellel készített ételek sokszínűségéről. Mindezeket Fásy Ádám módra. Az alap minden esetben ugyanolyan, vagy hasonló roston sült, esetleg grillezett csirkemell volt.

Tehát éppen ezt készítettem, amikor eszembe jutott az Ádámtól ellesett praktika, amivel különféle raguk hozzáadásával új ételek kerülhettek az étlapra. A bakonyi lecsós csirkemell indította el gondolataim lavináját.

Bakonyi lecsós csirkemell.

A többi is erről jutott eszembe.

Jóasszony módra készült csirkemell.

Csirkemell mexikói raguval.

Magyaros csirkemell.

Lecsós csirkemell

Csirkemell sajtmártással.

Csirkemell fokhagymaszósszal.

Néhány fotóhoz nem mellékeltem receptet, de így is bizonyított, hogy kis leleményességgel, pillanatok alatt, rengeteg ételt varázsolhatunk vendégeink elé. Sok többletmunka sincs vele!

Hétfőn kórházba vonulok egy hétre. Így adódott, de nem vagyok kétségbe esve. Egy kedves antiszociális hölgy hathatós közreműködése miatt két hónapja agyi infarktust kaptam, így utókezelési célzattal, egy hetes infúzió kúrára befekszek. Naplót fogok vezetni, és nem mondok le a legkedvesebb foglalatosságomról, az írásról.
Mindenki ismeri a kórházi állapotokat. Nejem is tudja, hogy ehhez hasonló kaját, csak álmomban láthatok az egészség házában. Érdekességként megjegyezném, hogy a börtönökben, a kórházi élelmezési kvóta többszöröséből lakatják jól a Tisztelt Bűnöző Urakat! Aki a törvényt hozta valószínű gondolt jövőjére! Legalább lakjon jól. De hogy jövök én ahhoz, hogy jövőbe lássak? Nekem a MOST a lényeges!

Egész családom szereti a finom, mégis olcsó, magyaros, fűszeres ételeket. Aszonypajti ragyogó háziasszony, és az utóbbi időkben magára vállalta az ételkészítés nemes feladatát.

Én kényszerűségből, elméleti gasztronómiai szakemberré váltam. Meg dokumentaristává. Állapotom már lehetővé teszi, hogy írjak, és fényképezzek. Már ez is nagy haladás. Igaz, nem adtam fel egy percig sem! Hajtottam magam, a mielőbbi gyógyulás érdekében. Szívből remélem, nem vész kárba a gyógykezelés! Most tehát meglepő, de várom a kórházat.
De a kórházba vonulás előtt utoljára még jár egy finom ebéd. Mivel vacsorára is fog maradni belőle, így tekinthetem ezt utolsó vacsorának is.
Lássuk tehát, hogyan készült a mű!

Hozzávalók:

6 db. pulyka alsócomb, (1 szárny is volt köztük)
1 fej fokhagyma,
1 szelet füstölt szalonna (ujjnyi vastag)
só,
3 kanál étolaj,
saját készítésű fűszerkeverék (rozmaring, kakukkfű, durva bors, bazsalikom, őrölt füstölt paprika, citromfű) (Hasonló fűszerkeverék kapható a kereskedelemben is)

2,5 kg. krumpli,
4 fej vöröshagyma,
só,
frissen őrölt bors,
1 kanál étolaj,
a kisült pecsenye leve.

A pulykacombokat fokhagymagerezdekkel bőségesen megtűzdeljük, sózzuk, bedörzsöljük fűszerkeverékkel. Keskeny pengéjű kés segítségével keresztben rést nyitunk rajta, amibe a kés pengéje mellett vékony szalonnacsíkokat húzunk. Sütőtálba, vagy tepsibe sorjázzuk, majd végig alufólia alatt megsütjük a combokat. (kb. 80 perc) A pecsenyezsír egy részét leöntjük a combokról.

Másik tálban, vagy tepsiben elkészítjük a hagymás, szaftos krumplit.
A krumplit megtisztítjuk, hasábokra vágjuk. A hagymákat felcsíkozzuk. Megsózzuk, borsot őrlünk rá, majd kevés olajjal összeforgatjuk. A tálban egyenletesen elosztjuk, ráöntjük a sült comb pecsenyezsírját is, majd fólia alatt a krumpli puhulásáig sütjük. A végén a fóliát levéve enyhén megpirítjuk.

A sült pulykacombot a szaftos, hagymás krumplival tálaljuk.

Nem várom tehát éhesen a kórházat. Ez legalább nem fog hiányozni. Az utolsó ebéd, az utolsó vacsora emléke. A többit meg majd látjuk. Ti is láthatjátok majd, ha kórházi kajákkal foglalkozó blogoldalamon keresgéltek.

Egy hétig kórházban tartózkodtam, és mikor végre hazatértem, meglepetésemre hír fogadott. Díjat kaptam!
Kaptam volna, de köszönöm nem fogadhatom el! Nem érdemeltem meg! Bármennyire jó szándékú is volt az adományozó, nem tehettem másként.
Úgy három éve volt már hasonló szituáció életemben. Volt, aki nekem akarta ajándékozni ezt a ki tudja honnan származó díjat. Először jól esett, aztán mélyebben belegondoltam! Milyen jogon ajándékozhatnék, bárkinek is díjat? Ki vagyok én? Kijelöltek erre a célra? Felkért valaki, hogy tagja legyek egy szakértő zsűrinek, amely díjat adományozhat? Vagy csak ismét az a pilótajáték-szerű valami, ami évekkel ezelőtt zajlott itt a Facebookon? Add tovább még X bloggernek, a következők kíséretében! (felsorolás...) Éppen csak az a kísérőszöveg hiányzott a felhívásból, miszerint, ha megosztod, akkor szerencsés leszel, ha pedig nem, balszerencse ér. Valahogy így: "Waren Buffet lemásolta, és megosztotta a levelet, majd nyert a tőzsdén 1 milliárd dollárt! Stewie Wonder nem küldte el a levelet, és további életét vak zongoristaként élte le. Néhány napra rá mégis elküldte, és nem esett a fejére egy zongora a 10. emeletről!" Hasonló levelek forogtak már közkézen gyerekkoromban is. Csak akkor nehezebb volt a dolog. Kézzel kellett lemásolni, bár az okosabbak indigót használtak, és postán kellett feladni felbélyegzett borítékban. Később már pénzt is kellett küldeni egy újabb játékon. Volt, hogy 12 ismerősnek kellett továbbadni. Aztán azoknak ismét, újabb tizenkettőnek. Míg a láncot, valaki meg nem szakította. Be is tiltották!
Egyikbe sem szálltam bele, mert nem egyezett elveimmel. Ezért aztán ebbe sem kívánok részt venni. Nem szeretnék senkit megsérteni azzal, hogy felesleges, vitatott hasznú munkára kényszerítem. A becsületet többre tartom! Ettől függetlenül rengeteg barátom van, köztük gasztrobloggerek, akiket nagyra tartok. Adok nekik díjat is! A megbecsülésemet! Munkájuk tiszteletét! Biztosan nem kívánnak eldicsekedni az akár több tucat, kétes eredetű díjjal.
Egy hétig kénytelen voltam a gasztronómián kívül, mással is foglalkozni, sőt inkább csak mással. Ezután az apró közjáték után ígérem, legközelebb újabb gasztroélményeimmel jelentkezek. Mert azokról szeretek írni! Csakis azokról!

Gyógyulófélben vagyok. A néphit szerint, ilyen esetben a legtöbbet, egy finom leves tehet. Én pedig hallgatok a jó szóra. Az sem mellékes számomra, hogy az átélt agyi infarktus után mindent meg kell tenni saját gyógyulásom érdekében. Tehát fényképezek, és írok. Még akkor is, ha nem ez az első leveske az életemben, de remélem, most sokat köszönhetek majd neki! Csontból csináltuk. Jó sok csontból. Tésztám annyi van, hogy Dunát lehet vele rekeszteni, mert idén már rengeteget nyertem receptjeimmel. Van akár több cég által készített is, tehát válogathatnék kedvemre. (reklámnak itt nincs helye)
A recept sem mai, hiszen többször készítette már a legkedvesebb ápolónő, aki szakmáját tekintve nem egészségügyi dolgozó. Én beszéltem le róla, még kapcsolatunk hajnalán. Szerintem egyikünk sem bánta meg később. Ápolni is hajlandó, ráadásul kitűnően főz, így már csak a recept hiányzik, amely alapján elkészült a leves. Az pedig az alábbiakban olvasható.

Hozzávalók:

marha combcsont, (más csontból is készíthető)
1 fej hagyma,
3 db. sárgarépa,
2 db. petrezselyem gyökér,
1/4 zellergumó,
1/4 karalábé,
néhány szem egész bors,
1 kis csokor petrezselyem zöld,
só ízlés szerint.

A csontokat hideg, sós vízben felteszem főzni néhány szem borssal, majd amikor felforrt, és hab keletkezik rajta, azt leszedem. Főzhető sokáig, ugyanis a csont nem fő szét, és akkor jó, ha minél több finom kollagén oldódik ki belőle. Hosszabb idő után hozzáadjuk a zöldségeket, és addig főzzük, míg azok megpuhulnak. Ha nagyobb darabokban tesszük hozzá akkor ez az idő hosszabb, ha hasábra, vagy karikára vágjuk őket, akkor ez az idő rövidebb. A továbbiakban kétféle módon járhatunk el. Kiemeljük a csontokat, és a kis darabokra vágott zöldségeket a lében hagyva, befőzzük levestésztával. Vagy leszűrjük a leveslét, a zöldségeket azonnal hideg fürdőbe téve, (akkor nem fő tovább, és ropogósabbak maradnak) főzzük bele a tésztát. (ez, csak a nagyobbra darabolt zöldségek esetében tegyük) Én a külön tálalt leveszöldségek híve vagyok, mert olyankor mindenki azt tesz hozzá, és annyit, amennyit akar. A hideg fürdő azért ajánlott a zöldségeknek, mert akkor a forró léből kiemelve nem fő tovább, és egy darabban marad, nem esik szét a tálalásnál. Általános gyakorlat, hogy személyenként fél marék tésztát, plusz egyet használunk fel.
A csontlé más levesek alapja is.

A főtt zöldségek biztosan nem ártottak volna állapotomnak, de valahogy most csak ezt kívántam. Az erős levest, a finom bőséges tésztával. Jól is esett! Remélem, hamarosan magam is képes leszek, ennél sokkal bonyolultabb ételek elkészítésére is, úgy mint régen. Addig marad a fotózás, ami jelenleg az írás mellett, a legkellemesebb elfoglaltság számomra.

A bab, a három kedvenc alapanyagom közt van. Volt egy időszak, amikor nem jelenhettem meg bizonyos baráti rendezvényeken új kreációm nélkül, ami természetesen valamilyen babsalátát takart. Szárazbabból, mi másból? A másik két kedvencem, a paradicsom, és a káposzta. Salátában, meg nagyon topon vagyok. Salátát, egyébként, szinte mindenből lehet csinálni. Mivel most éppen Görög ízek versenyeznek egy receptjátékon, eszembe jutott ez a salátám, amit régebben csináltam, de még nem publikáltam. Nem töltöm fel az imént jelzett versenybe, mert nem célom a minden áron való megjelenés. Van aki másként gondolkozik! Én csak szeretném ezt a salátámat is közkinccsé tenni, hiszen ki tudja? Hátha valakit érdekel? Lehet, hogy valakinek egyszer éppen erre támad étvágya.
Az is tény, hogy a phaszólia saláta tradicionális Görög étel. De ez nem az! Van, ahol zöldbabból is csinálnak salátát. Hogy van-e köze, a nálunk bizonyos tájegységenként paszulynak nevezett babhoz, ez megválaszolatlan kérdés. Tény viszont, hogy a Görög ízek ezt a salátát is különlegessé teszik. Én, mint minden általam készített étel esetében, szabadon bánok fantáziámmal, tehát ebben az esetben is átalakítottam az ételt, saját ízlésem szerint. Amiben követtem az eredeti elgondolást, az a bab, és a görög joghurt kombinációja volt. Tény, hogy eredetileg biztosan másként csinálják, és nekem is csak halvány emlékeim vannak ezzel a salátával kapcsolatban. Ezen élményeket, a népszerű üdülőhely, Paralia valamelyik utcai kifőzdéjében gyűjtöttem, sok-sok évvel ezelőtt. Azt akkor phasolia salat-nak (Σαλάτα με φασόλια) hívták. Az enyémet nem!

Ott tehát nem így ettem, de nem is a tökéletes másolat volt a célom.

Így készítettem:

A babot éjszakára beáztattam, másnap feltettem főni sós, enyhén ecetes vízben, néhány babérlevéllel. Mikor megfőtt, a babot leszűrtem, a babért kidobtam. Elkevertem Görög joghurttal, félkarikára vágott lila hagymával, házi ételízesítőmmel, (nátrium benzoát mentes) kevés morzsolt oregánóval, szárított kaporlevéllel, zúzott fokhagymával, sóztam, enyhén megborsoztam.

ezekből csináltam:
500 g. nagy szemű salátabab,
2 kisebb fej lila hagyma,
400 g. görög joghurt, vagy 200 g. natúr joghurt, és 200 g. tejföl keveréke)
1/2 kávéskanál morzsolt oregánó,
1 kávéskanál szárított kaporlevél,
5 gerezd fokhagyma fokhagymanyomóval szétnyomva,
kevés só,
frissen őrölt bors, ízlés szerint,
1 kávéskanál saját összeállítású ételízesítő. (nátrium glutamátot nem tartalmaz)

Mint kiderült már, nem ragaszkodtam az eredeti recepthez. Abban karikára vágott dinsztelt vöröshagymával pácolt bab volt, enyhén ecetesen, természetesen görög joghurttal. De a görög joghurt inkább az általunk ismert tejfölre, mint az ivójoghurtra hasonlít. Kaprosan, fokhagymásan csináltam, tehát inkább hasonlított a tzatzikira, mint bármely más, előzőleg elkészített egyéb salátámra. Én a lila hagymát nem pácoltam, mert nem éreztem szükségesnek. És még egy dolgot nem tettem. Nem öntöttem hozzá olíva olajat, mint azt a görögök minden étellel megteszik. Lényeg az, hogy ismét készítettem egy igen finom salátát! Nem először, és nem is utoljára. Salátáim jelentős részét hamis majonézzel csinálom, így babsalátát is készítettem már ezen a módon.

A bab az egyik legkedvesebb alapanyagom, így nem csoda, hogy szeretem a babgulyást is. Nem csak én, hanem az egész család. A babgulyás, pedig palacsintával komplett, bőséges hétvégi ebéd. Tudom, sokan így csináljátok saját konyhátokban is. Mivel még nem veszem ki teljes mértékben szerepemet az ételkészítésből, nejemre hárult ismét a feladat, hogy gondolkodjon a hétvégi ebéden. Szívesen teszi!

Úgy döntött, pulykacombbal csinálja a babgulyást. És nem csak pulykacombbal, hanem egy kevés füstölt sertéshússal is. Nem ártott neki! Kutyáink is örültek, mert a két combcsontot igazságosan el tudtuk osztani köztük. Tény, hogy imádom a babot minden változatában, és két egymást követő napon, két babos recept szerepel blogjaimban. Elférnek. Az egyik egy régebbi művem, hiszen elhatároztam, korábbi felelőtlenségemet korrigálom. Állandóan kerülnek elő újabb albumok, melyek egy adott régebbi ételem komplett fotósorozatait tartalmazzák, és most köteleztek rá orvosaim, hogy dolgoztassam kezeimet. Terápiás céllal, de egyébként is szívesen teszem. Láttatok volna két hónapja! Alig találtam el a billentyűket, nehezen ment az írás is. Már majdnem a régi vagyok, tehát reménykedem. Gyógyulás útjára léptem. Ha nem találnám hasznosnak, nem ülnék a monitor, és a billentyűk előtt, de receptjeinket csak így tudom megőrizni a jövő nemzedéke számára. Hátha egyszer még szükség lesz rájuk!
Egyenlőre gyerekcipőben járnak a 3D-s nyomtatott ételek, elterjedésükben egyhamar, forradalmi áttörés nem várható. Marad tehát a hagyományos úton történő ételkészítés, a főzés. Enni ugyebár, a tudomány jelenlegi állása szerint szükséges, étvágyunkat csillapítani kell, lehetőleg olyan ételekkel, amik nem csak küllemre, hanem ízre is közel állnak hozzánk. A babgulyás pedig igen finom, laktató étel.
Ennyi, tőlem már megszokott hosszú duma után, térjünk rá végre a lényegre, a receptre. Erre vagytok kíváncsiak, nemde?

Hozzávalók:

1 kg. fehér bab,
1 kg. vegyes leveszöldség,
1,2 kg. pulykacomb, (2 db.)
1/2 kg. füstölt sertésoldalas,
5 kanál tejföl,
2 kanál liszt,
2 kávéskanál őrölt pirospaprika,
kevés só,
néhány babérlevél,
kevés csombor (borsikafű)

A babot előző este beáztatjuk, másnap a füstölt hússal együtt feltesszük főzni nagy fazékban. (ehhez a mennyiséghez 12 literes fazekat használjunk) Kicsit később a pulykacombokat is tegyük a főzőlébe kevés sóval, néhány babérlevéllel és egy szál borsikafűvel együtt. (szárított, morzsolt is használható) Őrölt pirospaprikát szórunk a levesbe.

Míg fedő alatt főzzük, megtisztítjuk a zöldségféléket. Sárgarépát, petrezselyem gyökeret, vöröshagymát, esetleg zellert, és (vagy) karalábét adunk hozzá ízlés szerint. A fehér bab főzése kevesebb időt igényel, mint a tarkababé, vagy a vörösé, tehát hamarabb elkészül gulyásunk, mintha más alapanyagot használnánk. Mikor a hús kezd lefőni a csontról, hozzáadjuk a megtisztított, hasábokra vágott zöldségféléket. (a hagymát egészben, de ezt nem tálaljuk fel, hanem a végén kiemeljük) Ha a zöldségféléket nem hasábokban, hanem felkarikázva adjuk a leveshez, akkor azok sokkal rövidebb főzést igényelnek, és ezt kalkuláljuk be a főzés idejébe. Mikor már a zöldségfélék is fővésnek indultak, liszttel elkevert tejföllel, amit kevés leveslével temperálunk, behabarjuk levesünket. A csontokról szépen lefőtt a hús, így azokat kiemeljük.
Ízlés szerint tejföllel tálalhatjuk.

Így tehát a viszonylag gyorsan elkészül a babgulyás, de közben bőven van idő kikavarni egy nagyobb adag palacsintatésztát is, ami mint tudjuk, kitűnően illik a babgulyás mellé. Azt aztán fahéjas, kakaós cukorral, vagy bármilyen lekvárral el lehet bátran majszolni. Én narancslekvárt tekertem bele. Jól is laktam!

Minden nagyanyó tanuljon meg palacsintát sütni! Ez az egyik fontos kívánalom, ha kedvébe akarsz járni már meglévő, vagy jövőbeli unokáidnak.
A gyerekeket le lehet venni a lábukról, azt pedig extra mennyiségű palacsintával kell. Az idősebbeket is, (mint engem) de ahhoz másfajta, kisebb mennyiségű palacsinta szükséges. Mit tegyek, ha az édes ízeket nem kedvelem annyira? Engem mással lehet meghódítani.

Kedvencem a hortobágyi palacsinta! Nem eszek meg belőle sokat egyszerre, mert igen laktató. Nekem 2-3 db. bőségesen elegendő, egy ültő helyemben. Legfeljebb többször ülök asztalhoz. Nem vagyok felruházva isteni hatalommal, de a hortobágyi palacsintát én is szeretem. Zeusz, meg a görög joghurtot. Ő tudja! Nem evett még biztosan, hortobágyi palacsintát.
Többnyire akkor szoktuk készíteni, amikor csirkepaprikás is hozzátartozik a hétvégi menühöz, ugyanis a melle, vagy a comb húsa hozzá az igazi. Maradék pedig mindig akad egy kevés, ha pedig nem így néz ki, többet készítünk eleve. Na meg ott a pörkölt szaft, amit elkeverek kevés tejszínnel, vagy tejföllel, fűszerekkel, és máris kész az ellenállhatatlan hortobágyi. Aztán lehet tekerni, vagy hajtogatni, ez csupán ízlés, megszokás kérdése. Mivel szinte minden esetben ugyanúgy készítem, mint azt két éve már monitorra vetettem, apró változtatásokkal, az akkori receptet osztom meg a következőkben.

Hozzávalók a paprikáshoz:
1 egész csirke
2 db. paradicsom
2 db. közepes paprika
1 nagyobb hagyma
5 db. fokhagyma, apróra vágva,
só, őrölt bors, őrölt pirospaprika,
2 ek. tejföl,
kevés zsír.

a palacsintához:
25 dkg. liszt
1 nagy tojás
1,5 dl. tej
1 dl. szénsavas ásványvíz
1 csipet só

az öntethez:
200 g. tejszín, vagy tejföl, kevés tejjel hígítva,
1 evőkanál liszt a habaráshoz
1 kevés petrezselyem zöld, finomra aprítva
1 csipet só és bors

2 dl olaj a sütéshez.

A csirkéből, a hagymából, a fokhagymából, a paradicsomból, a paprikából tejfölös paprikást készítünk. A kicsontozott melle húsát egészben főzzük bele.
Az elkészült paprikásból kivett mellet ledaráljuk, vagy ha jól megfőztük, csak villával széttrancsírozzuk, kevés petrezselyemzöldet, és fűszereket, valamint pörköltszaftot hozzáadva.
A palacsinta hozzávalóit összekeverjük, majd serpenyőben, megsütjük őket.
A pörköltszaftból keveset kivéve, az öntetet tejszínnel, liszttel behabarjuk, felforralva kicsit besűrítjük.
A darált, fűszerezett húst a palacsintákba töltjük, a mártással tálaljuk.

Ez tehát az ellenállhatatlan hortobágyi palacsinta elkészítésének furfangja. De nem csak maradék paprikásból, hanem direkt ezzel a céllal, darált húsból is csinálhatunk tölteléket. Akár bolognai ragu módjára is. Úgy is finom, de az már nem hortobágyi palacsinta, csak hasonló. Arról majd írok egy újabb receptet. Ha pedig már valaki a tűzhely előtt áll, ne ragadjon le néhány palacsintánál. A palacsintákat mással is meg lehet tölteni, nem csak darált fűszeres csirkehússal. De erről nem hinném, hogy bárkinek oktatást kellene tartanom! A palacsinta megsütve, még mielőtt bármivel megtöltenénk pedig sokáig eláll a hűtőben. Ha el nem fogy közben! Nálunk még más sem, nemhogy palacsinta nem romlott meg sohasem!

Megint vétkeztem! Ha nem kérte volna egy barátom, ugyan adjak már neki egy kitűnő káposztasaláta receptet, talán el is felejtkeztem volna róla. Arról, hogy a káposzta három legkedveltebb alapanyagaim közt van. Az eltelt évek alatt, pedig több finom káposztasalátát is készítettem már családom, és magam nagy örömére. Barátom, kapott két gyönyörű fej káposztát, és hirtelen tőlem kért tanácsot elkészítésükre. Én meg szívesen segítek. Most, és mindig. Más receptek mellett káposztasaláták is érdekelték, abban meg profi vagyok!

A véletlen, na meg persze a káposztaszezon úgy hozta, hogy barátomnak éppen most volt szüksége a receptekre. Nekem, meg sokat segített, hiszen rá lettem kényszerítve, hogy felidézzem emlékeimet, meg előkeressem a fotókat. Emlékezetből összedobtam neki több régebbi káposztasalátám receptjét is, mert blogjaim közt nem találtam őket. Hogy is találtam volna, hiszen eddig még nem örökítettem meg őket. Nem volt nehéz leírni egyiket sem, mert mind be vannak mélyen ágyazva az agyamba. Gyorsan elküldtem tehát üzenetben az összetákolt recepteket, (amiket azért most is büszkén vállalok) de ismét rájöttem, mint már oly sokszor, ezek biza másokat is érdekelhetnek. Ezért jöjjön néhány káposztasaláta receptem, nem időrendi, sem nem finomsági sorrendben.

Ismert, kedvelt káposztasaláta a Coleslaw saláta, amit KFC salátaként is ismerhetünk.

Hozzávalók:

1/2 fej káposzta,

2 közepes sárgarépa,

1 kanál szorbit (cukorpótló)

kiskanál só,

kevés frissen őrölt bors,

kevés csombor, (borsikafű)

kevés morzsolt petrezselyem,

1 kanál almaecet,

1 citrom leve.
esetleg kevés csilipehely

A káposztát legyalulom, vagy mint általában, vékony csíkokra szeletelem. A sárgarépát lereszelem. Mindkettőt külön edényben megsózom, a sárgarépát 2-3 percig meg is mikrózom. Együtt elkeverem őket a szárított fűszerekkel, az almaecettel, és ízlés szerinti mennyiségű szorbittal. (ehhez a mennyiséghez 1 kanálnyit teszek, de ez ízlés alapján változhat) Hűtőben érlelem fél napig, időnként átforgatva, újrakóstolva. Közvetlenül tálalás előtt keverem össze ízlés szerinti mennyiségű majonézzel, vagy külön edényben adom mellé, hogy mindenki saját maga keverhesse össze.

Az eredeti KFC-s salátát majonézzel elkeverve tálalják, én javaslom a majonéz külön hozzáadását, hogy mindenki ízlése szerinti mértékben vegyíthesse.

Rögtön egy újabb káposztasaláta következik, ami az előzőhöz képest csupán apró változtatásokat tartalmaz. Külön receptet nem írok hozzá, csak az apró különbségeket. Nem lesz sok!

Az eltérés az előzőhöz képest mindössze annyi, hogy kevés gyömbérporral, és csilipehellyel ízesítettem salátámat, valamint a tányérra tetem majonézt is. Ez már enyhe kínai beütéssel bír, a majonéz kivételével, és hasonlót szolgálnak fel egyes kínai gyors éttermekben. De ez is nagyban hajaz a coleslaw salátára.

Ezen az újabb képen szarvasgombás olívaolajjal ízesítettem a salátát, aminek rendkívül intenzív az íze, és az illata. Tehát csak néhány csepp szarvasgombás olaj került a salátára. Az olaj barátom ajándéka, amit ezúton is nagyon köszönök. Igazi ínyencség! Van egy újabb, az előzőekre nagyban hasonlító receptem is, melyben az előzőekhez képest mindössze csekély változtatást hajtottam végre. A következő képen ez látható. Az előzőek, és ez is tehát mind hasonló módon készültek.

A káposztát, és a zsülienre vágott répát leforráztam, az előzőekben olvasható receptben leírt módon öntöttem, fűszereztem, és kevés csíkozott lila hagymát kevertem a salátámba.

Ismerek olyat, aki az eddigieket külön-külön írta volna le, hogy minél több receptet tudhasson magáénak. De az nem én vagyok! Nálam nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos, és ez ars poeticám. Csak arról írok, amit elkészítettem, nem azért készítek ételeket, hogy írjak róluk. Még ha néha kicsit el is felejtkezek valamelyikről. De a képítőm nálam van, és ezeknek a fotói is ott sorakoznak óriási archívumomban.
Ezért, még folytatom a sort. Milyen jó, hogy utánajártam elfelejtett receptjeimnek, mert egész arzenálnyit találtam. Köztük ezt is:

Káposztás virslisaláta.

Hozzávalók:

1/2 fej káposzta,
1/2 kg virsli,
1 nagy fej hagyma,
kevés szárított kaporlevél,
kevés só,
1 kanál almaecet,
1 kanál olíva olaj,
csilipehely ízlés szerint.

A káposztát felszeleteljük, vagy legyaluljuk. A vöröshagymát félkarikákra vágjuk. Leforrázzuk a káposztát a hagymával együtt, és szűrőben lecsöpögtetjük. A virslit megfőzzük, majd kihűtjük, és felkarikázzuk. (én srégen szoktam vágni, mert úgy mutatósabb) A káposztás hagymát elkeverjük óvatosan a virslivel, majd kevés olíva olajjal, almaecettel, és kaporral. Összeforgatjuk, majd a tetejét ízlés szerint megszórjuk csilipehellyel. Utólag pár csepp olíva olajat is csorgathatunk rá. Nem fog ártani neki!

És bármennyire hihetetlen, még mindig van. Eötvös Gábor, a világhírű zenebohóc is minden elkobzott hangszer után újat húzott elő: Vaaan mááásik felkiáltással! Nekem is van még, új káposztasalátám.
Talán a legegyszerűbb! A talán legjobban ismert, forrázott klasszikus káposztasaláta.

Hozzávalók:

1 fej káposzta,
1 nagy fej vöröshagyma,
2 kávéskanál köménymag,
1 kávéskanál morzsolt csombor, (borsikafű)
1 kávéskanál szemes bors,
1 csapott kanál só,
1 kanál ecet,
1 kanál cukor, vagy édesítőszer (szorbit)

A káposztát felcsíkozzuk, vagy legyaluljuk. (én jobban kedvelem a szálasra vágott rusztikus csíkozott káposztát)
A vöröshagymát felkarikázzuk. Nagyobb fazékban vizet forralunk, beleszórunk kevés köménymagot, kevés szemes borsot, enyhén megsózzuk, majd amikor lobog a víz, beletesszük a felkarikázott hagymát, és a szálasra vágott káposztát. Nem főzzük! A forrázás után a vizet leöntjük róla. Hagyjuk, hogy meghűljön, és megöntjük ecettel, cukrot, vagy cukorpótlót (szorbitot) szórunk rá, majd kevés csomborral (borsikafű) átforgatjuk. A borsikafű puffadás csökkentő hatása miatt, javasolt minden káposztás, babos ételhez.

Ennyi talán elég mára! Köszönettel tartozom kedves barátomnak, aki kíváncsiskodott, és káposztasaláta recept után érdeklődött. Lehet, hogy még találok újat, esetleg újakat is. Ígérem, nem leszek olyan hanyag, mint voltam, és leírom azok receptjét is.

Ha magamban tartom őket, azzal senki érdekeit nem szolgálom!

A gasztroblogger is ember. Az ember pedig gyarló, és örül a legapróbb ajándékoknak is. Igen sűrűn van szerencsém kisebb-nagyobb nyereményekhez mostanság, de nem hajtok rájuk. Igaz időnként beszállok olyan receptes játékokba, ahol zsűri értékeli munkánkat. Köztük természetesen az enyémet is. Lájkolósba, szavazósba soha, mert azokon az dönt, kinek hány barátja, ismerőse van, esetleg megvette-e azt a pár ezer forintos kütyüt, amivel saját receptjének szavazatszámát tudja növelni. Ezek a csalók (nem tudom másnak nevezni őket, mert ezt csinálják állandóan) általában nyernek is! Mindent nyernek, mert elindulnak válogatás nélkül egy körömcsipeszért is, hiszen már nem tudnak másként élni!

Most tehát nyeretem egy receptfeltöltő alkalmazáson (nem szavazóson) egy szerény, de hasznos ajándékot. Egy kis flaska tökmagolajat. Amellett, hogy bizonyos koron túl élettanilag is rendkívül hasznos, (prosztataproblémák kezelésére) tökéletes a különféle salátákhoz is. De nem lennék Gasztropajti, ha rögtön nem azon járt volna csökevényes agyam, vajon mit csináljak elsőként a tökmagolajjal. Vacsoraidő volt, és úgyis tervben volt egy egyszerű saláta, így a végeredmény adott volt. Mondhatnám, előre el volt rendelve.

Ennél egyszerűbbet nem is tudtam volna kitalálni. Csak körül kellett nézni a hűtőmben, felmérni az adottságokat, és kiválasztani a saláta végleges formáját. Ha nem lettem volna türelmetlen, tudtam volna mást is csinálni. Kertemben biztosan találtam volna még néhány paradicsomot, csábított a füstölt szalonna illata is, valamint a múltkor nyertem egy csomó finom száraztésztát, (köztük kifejezetten salátának való szép színeseket is) de első választásom a már előkészített tépkedett endíviára esett. Kiegészítőket sem volt nehéz találni, mert kevés citromot, fél lila hagymát, a hűtő rejtekéből pedig kevés tonhal konzerv maradékot, és néhány olajbogyót kapartam össze. Az olíva olaj, és a mától saját kizárólagos tulajdonomat képező tökmagolaj, pedig adott volt a salátához.
Pofonegyszerű volt, de azért leírom mit, miből, és hogyan:

150 g. tépett endívia saláta,
1/4 citrom,
1/4 fej lila hagyma,
néhány szem fekete olajbogyó,
kevés tonhal, (kb. egy konzerv fele)
kevés extra szűz olíva olaj,
pár csepp tökmagolaj.

A salátát széttépkedtem, (nem vágom, mert a vágási felületek rövid állás után megbarnulhatnak) a lila hagymát félkarikákra vágom, rácsorgatom 1/4 citrom levét, kevés extra szűz olíva olajat, elmorzsolom rajta a tonhalat, megszórom néhány felezett olajbogyóval, megöntöm kevés tökmagolajjal. Más fűszerezésre, tehát sózásra, borsozásra nem volt szükség!

Aztán amikor készen lettem, és a fotózásra került sor rájöttem, tényleg belenyúltam a mézes bödönbe. A tányért, amin tálaltam salátámat, szintén nyertem. Az olíva olajat is. Most a tökmagolajat is. Mondjátok, hogy nem szép az élet!

Maga recept, egy régi emlék kapcsán íródott, mert volt egy időszak, amikor évente többször is jártunk egy Margitta melletti kis bihari faluba, Micskére. A helyi polgármesterrel, Tripó Pistával szorosabb kapcsolatba került egész családom, és barátaim. Szerettek bennünket! A fiúk akkori zenekara is igen népszerű volt, akiket rendkívül megkedveltek a faluban, és a környéken. Volt néhány gasztronómiai élményem is ott tartózkodásaim alatt, mert az ember ugye eszik is néha. Vendéglátóink, meg mindent megtettek annak érdekében, hogy szerény lehetőségeikhez mérten, (sőt tán erőn felül is) ne érezzünk hiányt semmiben.
Történtek furcsa esetek is! Ezektől maradt emlékezetes az esemény. A micskei falunap lebonyolítását vállaltuk el családommal. Nejem, aki profi rendezvényszervező, magára vállalt bizonyos protokolláris teendőket, szervezési, lebonyolítási feladatokat. Nagyobbik fiam hangosította a programokat, zenéltek a bandájukkal (az akkor TV-ben is fellépő Jaffa együttessel) rövid közös néptáncbemutató a helyi, és egy margittai néptánccsoporttal. De főként egy hétvégi szoros, életre szóló kapcsolat indult el, a falu lakóival. Micske egy színtiszta Magyar falu Biharban, Margittától tizennéhány kilométere. Az úthálózat katasztrofális volt akkor, de már régen jártam arrafelé. Lehet, hogy most sem jobb a közlekedés. A faluban, viszont mindenki köszönt a másiknak. Megadták a kellő tiszteletet egymásnak, és az újonnan érkezőknek is. Szokatlan volt ez, a városi mindennapos közöny láttán! Rengeteg barátot szereztünk pillanatok alatt. Különösen, amikor megismertettek bennünket a falu két legnagyobb nevezetességével, a kocsmával, majd a présházzal is. Itt aztán szorosabb kapcsolatok is kialakultak. A falunap, komplett egész napos fesztivál volt, rengeteg programmal. Az előző este tehát ismerkedéssel telt el, de nem teljesen zökkenőmentesen. Kis csapatunk tagjai, közelebbi kapcsolatba léptek a falu nevezetességeivel, és ezzel bizonyos kötelezettségek is jártak. Mindenkinek a borát, pálinkáját illett megkóstolni. Abból pedig mindenkinek volt bőven.

Gondolván, hogy már benőtt a fiatalok feje lágya, én időben visszavonultam a lelkészi hivatal mellett lévő ifjúsági szálláshelyre. Rendben nyugovóra is tértem, és csak másnap reggel értesültem az éjszakai apró malőrről. Történt ugyanis, hogy a nagy sötétségben, vagy (és) egyéb mozgáskoordinációs problémák miatt az ifjak egy része nem a valódi szálláshelyén keresett nyugalmat, hanem a mellette lévő paplakban. Észrevették ugyan a hibát, de már későn. Csak akkor, amikor már egyértelmű jelei voltak, hogy valami nagyon nem frankó.

Másnap reggel a templom tornyából, tárogató muzsikával ébresztették a falu lakóit, de baráti társaságunk, már az éjszaka történteket tárgyalta. Meg a falu is, mert a hírek gyorsan terjedtek ugyebár. Azt, hogy először a lelkész lányának szobájába tévedtek a fiúk, majd mikor észrevették, hogy ez nem az igazi, újabb fekvőalkalmatosság után néztek. Az újabb szoba viszont pont a házigazdáék hálószobája volt. Maradandó emlékek! A renitensek ezek után még azt is felajánlották reggel, hogy a szemben lévő református templomban meggyónják bűneiket egyfajta feloldozást remélve. De az éppen akkor kezdődő istentiszteletet követően, értelemszerűen felajánlásukat a lelkész úr nem tudta elfogadni. Okkal, és joggal. Nem úgy volt öltözve! Meg nem volt katolikus, ahol tudvalevőleg divat a gyónás. Ilyen előzmények után vágtunk bele a falunap forgatagába. Barátokban itt sem volt hiány! Engem már vártak, mintha örökké közük éltem volna. A falu apraja nagyja, még a Micskéről elszármazottak is visszatértek erre a napra, részt venni a közös egész napos vigalomban.

Főzőverseny is volt, amit valamilyen oknál fogva megnyertem. Kaptam egy gyönyörű korondi vázát. Nem volt bunda, mert a zsűri elnöke, a falu akkor 94 éves, de rendkívül jó karban lévő, köztiszteletben álló főzőasszonya is elismerően nyilatkozott pörköltemről. A többiek is, sőt sokszorosítani kellett receptemet. Mint kiderült, helyben nem pörköltet, hanem inkább sűrű gulyást főzött mindenki. Egyedül én készítettem valódi, nálunk is ismert pörköltet. Egy rendkívül bájos ifjú hölgy bizonyságot kívánt, miszerint pörköltemet nem bárányhúsból csináltam. (mert azt ugyan meg nem eszi) Kegyesen hazudtam, és lenövendékmarháztam birkámat. Háromszor repetázott! Mi lett volna, ha még szerette is volna a birkahúst? Mondanom sem kell, hogy a húszliteres bogrács ki is lett törölgetve. Rétegelve csináltam pörköltelet, mint azt már oly sokszor. Ugyanúgy, mint azt barátaimmal évekkel ezután, a gyulai vár aljában.
A másik gasztronómiai emlékem a közelben fekvő Margittához kapcsolódik. Vendégül lettünk látva, és éttermi szintű ellátásban volt részünk, tehát étlapról kívánhattunk bármit. Barátom a csorba után kétszersültet rendelt, mert előtte felvilágosították, hogy ezt bizony nem a hazánkban ismert pirítós-szerű kenyérféle, hanem mindkét oldalán átsütött fűszerezett sült hús.
Én viszont az általam már akkor ismert, de keveset kóstolt savanyú vetrecét választottam.
Emlékeim alapján, a közelmúltban magam is főztem egy kisebb adagot, aminek a receptjét már leírtam.

Hozzávalók:

80 dkg. növendékmarha,
10 dkg. füstölt szalonna,
2 fej hagyma,
1 db. nagyobb paradicsom,
1 kanál őrölt pirospaprika,
3 -4 db. babérlevél,
3 gerezd fokhagyma,
1/2 citrom leve, esetleg reszelt héja,
1 kanál mustár,
4 - 5 kanál tejföl, (lehet laktózmentes is)
2 dl. száraz fehérbor,
só,
őrölt bors.

Tokányjellegű erdélyi étel a savanyú vetrece. Többféle körettel, de köret nélkül is fogyasztják. Legismertebb köretei a puliszka, a tarhonya, a galuska, de főtt tésztával is asztalra teszik.

A húst tokányszerű csíkokra, a szalonnát vékonyabbakra vágtam. A szalonnát zsírjára pirítottam, majd kivettem a bográcsból. A forró zsírban enyhén megpörköltem a felcsíkozott húst, majd az apróra vágott kicsit megsózott hagymát elterítettem a húson. Az apróra vágott fokhagyma, a nagyon felaprózott paradicsom, kevés só, őrölt bors, őrölt pirospaprika került a bográcsba ezek után, valamint 2 dl. bor. Jól elkevertem, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen ne lepje el egészen. Időnként megforgattam, vigyázva, hogy ne égjen le, majd mikor felgyöngyözött néhány babérlevél is került az edénybe. Időnként megforgattam az edényt, majd később meg is kavartam. Mikor a lé elfőtt pótoltam. Kevés mustár, és citromlé került hozzá. Fél citrom héját is belereszeltem. Amikor majdnem készre főtt elkevertem a főzőlével csomómentesre eldolgozott tejföllel, és újra felforraltam.
A megadott mennyiségeknél lényegesen többől készült, de ez a kisebb adag vetrece elkészülhet fazékban is.

Ezek tehát emlékeim, melyek nem csak a gasztronómiához kapcsolódnak, hanem mint oly sokszor, naplószerűen tükrözik a régmúltat. Jó lesz időnként elolvasni őket, felidézni a régi szép napokat. Mert Micskén szép napokat töltöttünk!

Első önálló disznóvágásomba, egy véletlennek köszönhetően csöppentem bele. Kicsi gyerekkorom óta láttam, hogyan dolgoztak körülöttem a felnőttek, még segítettem is lehetőségeimhez mérten, mert szerettem csinálni, és érdekelt.

Egyszer aztán úgy adódott, hogy barátom meghívott hozzájuk disznót vágni. Vittem magammal Nagyapámtól örökölt, háborús szablyából köszörült böllérkésemet is, és igen helyesen tettem. Én voltam ugyanis (mint később kiderült) az, aki a férfiemberek közül, egyedül konyított valamit a disznóvágáshoz. Hamar megtaláltuk a közös hangot az aranyos Nagymamával, aki a női dolgok szakértője volt, tehát kitűnően húrozta a bélt, mosott, tisztított, sütött főzött, de ahhoz nem értett, ami sosem volt az Ő dolga. Tehát nem volt rálátása a férfiak teendőire. Mindezek ellenére zökkenőmentesen ment minden. Megszúrtam a disznót, majd szétbontottam, estére még a hurka, kolbász, a disznósajt is be volt töltve, füstölésre előkészítve, töltött káposzta, pecsenyék, de még sült kolbász, hurka, valamint az egyéb nyalánkságok is az asztalra kerültek. Jól esett egómnak az aznap bezsebelt, rengeteg dicséret, az esti kártyázás közben! Túlestem a tűzkeresztségen is.

Aztán később megismerkedtem egy gyönyörű lánnyal. Népes családjukba, pont disznóvágáshoz közeli időpontban kerültem be, és azonnal próbára is tettek. Falun így volt szokás! A szerelem nagy úr, és ha be akarsz vágódni leendő rokonaidnál, ennek legbiztosabb módja, a hozzáértésed bebizonyítása. Későbbi feleségem nagyszülei, egyszerre három disznót vágtak. Egyet azonnal elfogyasztott a népes család, egy elment kóstolóba, egyet pedig feldolgoztak többnyire füstölt árunak. Már ismertem két velem egykorú rokont, (diszkósként benne voltam már a környék forgatagában) így rögtön karon fogtam őket, és kiválasztottam az egyik feláldozandó disznót. Mint később kiderült, hármónk közül is én értettem legjobban, a disznóvágáshoz. De rendkívül magabiztos voltam. A szerelem jót tesz az önbizalomnak is, és megnöveli az adrenalinszintet. Mindenre képes voltam. A nálam, és két társamnál sokkal gyakorlottabbaknál is lényegesen gyorsabban, hibátlanul végeztünk a munkával. Szétkaptam a disznót, feldolgoztuk, ráadásul nem engedtem, hogy onnantól kezdve más készítse a sajtot. A szomszédok is ettől kezdve, mind az én módszeremet követték. Egészben gyömöszöltem a bendőbe a főtt nyelvet, így felvágva nagyot mutatott a sajt. Jó belépő volt! A népes család, de főleg a Nagymama azonnal megkedvelt. Nejem mára (mert, hogy Ő volt egykoron az a gyönyörű lány, akinek a kegyeiért még erre is hajlandó voltam) kicsit korosabb lett, de szépségéből semmit nem veszített, viszont azóta számtalan disznóvágáson vagyunk túl. A régi recepteket őrizzük, azok alapján dolgozunk ma is.

Barátaim is hozzánk hasonlóan kitűnő, főzést, hasukat szerető emberek, így nem meglepő, hogy amatőr, de amúgy szakértő csapatunk több alkalommal is az élmezőnyben végzett különböző böllérversenyeken. Ezen kivételes alkalmak szórakozásként szolgálnak, mert egyre kevesebbet vesződünk a húsfeldolgozással. Gyulán viszont hagyománya van! Baráti körünkben is kitűnő, megbízható hentesek vannak, akik saját receptjeinkhez hasonlóan kínálják portékáikat, és minden más hentesárut, amihez éppen kedvünk támad. Időnként támad!
Arról már írtam, hogyan készítettem a saját házikolbászomat. A másik finomságnak, a cigánykának is leírtam receptjét. A disznóvágások reggeli első ételéről, a hagymás vérről is tettem közzé már receptet. Töltött káposzta receptjeimnek se szeri, se száma. Nem lenne viszont teljes a disznótoros menü, a kolbásszal szerintem egyenértékű, májas-tüdős hurka, mint egyik fő attrakció nélkül. Tehát most egy pontos békés-megyei recept következik:

Hozzávalók:

1 db. sertés fej,
1 db. máj,
1 tüdő,
kevés szalonna nyesedék,
40 g. só,
20 g. őrölt bors,
40 g. szárított majoránna,
1 fej fokhagyma,
1 nagy fej vöröshagyma,
0,5 kg rizs,
1 kanál őrölt pirospaprika.

A rizst előző nap meg szoktuk főzni. Ha a töltött káposztába is teszünk belőle, kalkuláljuk hozzá a többlet mennyiséget. (disznótorban így szokás) A fejet, a májat, a tüdőt, a szalonna nyesedéket lassú tűzön abáljuk meg fedő alatt, nagyobb kondérban. Közben nagyon apróra vágjuk a hagymát, szétnyomjuk a fokhagymát, majd kevés zsíron megfonnyasztjuk őket.

Amikor a hurkába való húsok megfőttek, lefejtjük a fejhúst a csontról, a tüdőt, a májat csíkokra vágjuk. Ha disznósajtot is kívánunk csinálni, a szintén megabált szívet, fület, nyelvet, vesét, a fejhús egy részét tegyük félre erre a célra.

A hurkába valókat daráljuk le. Nagyobb edényben keverjük el rizzsel, fűszerezzük meg ízlés szerint. (én minden esetben megkóstolom, és ha kell utána is fűszerezem) A hurkákat, a töltés után ismét megabáljuk, amikor enyhén veszít só, és bors tartalmából, tehát, ha az első kóstolásnál túlzottan fűszeresnek tűnik, ne keserítsen el bennünket! Amikor bekevertük, és megkóstoltuk a hurka töltelékét, a darálóra, vagy hurkatöltőre helyezzünk töltőcsövet, majd lazára engedve töltsük bele az előre elkészített, kimosott, beáztatott belekbe. A hurkák végeit összekötve, engedjük őket ismét az abálólébe, majd lecsöpögtetve, sima felületre terítsük őket használt, de tiszta abroszra, míg azok ki nem hűlnek. Sütéskor kevés zsíron, hústűvel, vagy villával körben megszurkálva süssük ki őket.

Ez tehát a hurkakészítés azon módja, ahogy felénk csinálják. Ha nem is akkora tudományt, mint az elkészítése, de a hurka sütése is igényel némi fortélyt. Mindenki azt szeretné, ha szép, nem szétrepedt hurkát-kolbászt rakhatna a vendégek elé az asztalra, mert ez is hozzátartozik az alapvető magyaros vendéglátáshoz.
Nem mellékesen tehát megmutatom azt, hogy tegnap hogyan került a legutóbbi disznótoros asztalunkra.
Krumpliágyon sült a hurka-kolbász, annak kiengedett, kisült zsírjában.

Hozzávalók:
1 kg. házikolbász,
1 kg. tüdős-májas hurka,
2 kg. krumpli,
kevés só,
kevés víz.

A meghámozott, hasábokra vágott, nagyon enyhén megsózott krumpli, (a kolbász, és a hurka is sós, főként a kolbász) egy nagy porcelán tál, vagy vastag peremes tepsi aljára lett terítve, majd a kolbász, és a hurka el lett osztva a krumpliágyon úgy, hogy a lehető legközelebb legyenek egymáshoz. Hústűvel, vagy villával szurkáljuk meg, majd kevés vizet öntve alá tegyük 180°-os sütőbe. Más fűszerezést a krumpli nem igényel, hiszen a kisülő zsír biztosítja a köret csodás ízét. A hurka-kolbász hagyományos körete az így kisült fűszeres krumpli mellett a párolt káposzta, de egyszerűen savanyúsággal is tálalható.

Ez sem titok többet tehát. Csak azok őrzik meg receptjeiket, akiknek van valami vesztenivalójuk. A gyulai kolbász pontos receptje például ma is titkos. De én bátran le mertem írni már korábban is, környékünkön, tehát Gyulán hogyan készítik a finom házikolbászt, a cigánykát, a hagymás sült vért, és azt a töltött káposztát, amit szintén érdemes megkóstolni.

Van, amikor nem csak az étel íze, hanem a látvány is fontos. Szerintem legtöbbször! A közelmúltban, az egyik éjszaka álmodtam meg ezt a rakott krumpli variációt, ami tényleg elég szépre sikeredett. Lehetett volna még tovább is fokozni az esztétikai élményt, de mát nem éreztem szükségét. Saját konyhám elvégre nem egy Michlein csillagos étterem, de a szép étkek látványa engem is jobb étvágyra serkent. Kit nem? Persze ennek az ételnek is megvan a hátránya, mert ugye a rakott krumpli esetében ahhoz van hozzászokva az éhes ember, hogy jókora adag készül belőle, valamint bárki szedhet kedvére. Én most az ún. "fine dining" konyha alapelveit követtem, miszerint kisebb adagokból sokfélét készítettem. Majdnem ugyanúgy, mintha a hagyományos módon csináltam volna tepsiben, vagy sütőtálban, a mássága csak a tálalás módjában különbözött, na meg annyiban, hogy alkotórészei egyenként készültek, és lettek sorban tálalva. Az elsőrendű szempont viszont ezúttal az étel szépsége volt, és igyekeztem minél jobban megfelelni ennek a célnak. Na meg Páromnak, mert együtt fogyasztottuk el. Mondhatnám azt is, hogy időnként én is megnézem a Konyhafőnök műsorát, és nekem is vannak apró ötleteim. Még az első sorozatban kapacitáltak, de úgy érzem nem lenne nekem való maga a műsor. A képernyő meg pláne. Operatőrként évekig álltam a kamera másik oldalán, és annyi elég is volt. Betegségem miatt, meg amúgy esztétikailag sem vagyok alkalmas rá. De legalább van önkritikám!
Receptet most is írok, de csupán egy elkészítési útmutatót. A rakott krumpli azon ételek közé tartozik, amit egy kezdő, amatőr szakács is könnyen el tud készíteni.

A nagyobb szemű krumplikat, és a tojásokat sós vízben feltettem főni. A krumplit lehet héjában, vagy meghámozva is főzni. Villával próbát tartottam, és mikor könnyen beleszúrható, kész. Ezalatt a tojás is megfőtt. A tojást hideg vízzel lehűtöttem, később meghámoztam. A kolbász szeleteket zsírjára sütöttem, a tejfölt megfűszereztem kevés sóval, őrölt borssal, szárított petrezselyem zölddel, és kevés fokhagyma porral.
A tálaláskor a karikára vágott krumpli szeleteket tettem a tányérra először, majd megöntöttem a fűszerezett tejföllel. Erre tettem a kolbász karikákat, amit megcsorgattam a kisült kolbászzsírral. Tetejébe negyedbe vágott főtt tojásokat tettem, majd az egészre fűszermalomból rozmaringos, citromos, csilis fűszerkeveréket tekertem.

Hozzávalók 2 fő részére:
5 szem szép egyforma krumpli,
2 db. főtt tojás,
fél szál gyulai kolbász,
kevés tejföl,
csipet petrezselyem zöld,
csipetnyi fokhagymapor,

csilis, citromos, rozmaringos fűszermalom.

Nem arra a célra készült tehát ételem ebben az esetben, hogy jól lakassam a vendégsereget. Kitűnően beleillik viszont egy degusztációs menü fogásai közé, mely esetben az a cél, hogy többféle kis adagos étel kerüljön az asztalra. Felfoghatjuk tapasként is rakott krumplimat. Kettőnknek, vacsorára pont elég volt.

Több mint tíz éve gyökeresen megváltozott az életem!
Kiderült cukorbetegségem. Tudom, tapasztaltam, sokan afféle sorscsapásként kezelik ezt a tényt, és kétségbeesve keresnek valamilyen megoldást. Nem kell pánikolni!

Kínai csípős-savanyú zöldségek.

Tudom, könnyű leírni a nyugtató szavakat, de van rálátásom a dologra, így bátran adhatok akár hasznos tanácsokat is. Cikkem illusztrálására saját ételeim képeit használtam fel, de néhány Párom által készített, diétás süti is szerepel kedvenc kajáim közt. Sok képet fogtok látni, de a képeken lévő ételeket bátran fogyaszthatjátok is. Én mindet kipróbáltam, sőt mindet élveztem is.

Először is fogadd el, de kezeld nyugodtan a tényt! Az orvostudomány mai állása szerint, ez a betegség kezelhető, normális életet élhetsz vele együtt.

Currys kölessel töltött csirke krumpliágyon.

Önmagadnak kell elfogadhatóvá tenni életedet! Még különösebb lemondást sem igényel. Csak lényegesen jobban oda kell figyelned bizonyos dolgokra. Szerencsére én soha nem dőltem be a károgók, a sajnálkozók, inkább ártó, mint használó hadának. Megpróbáltam inkább régi, és új, a témával kapcsolatos ismereteimet felhasználni. Elárulom, sikerült, és egyáltalán nem volt nehéz!
Szerencsére bizonyos törvényszerűségekre, magamtól rájöttem. Addig is, de ezek után pedig jobban érdekelt sorstársaim élete is, és az, hogyan segíthetnék másokon is.

Lazac, mandarinmártással

Sajnos nagyon elterjedtek hamis információk is, amiknek nem sok közük van a valósághoz. Értelemszerűen inkább saját bajom, a diabetes (cukorbetegség) privát kezelésében vagyok jártas, így ezen tapasztalataimról írok. Ismét találkoztam bizonyos félinformációkkal, tévhitekkel, amik inkább félrevezetik, megrémisztik a beteg embereket, akiknek így is van elég bajuk.

Pangasius filé fokhagymamártással.

Azért ne gyógyítsd magad mindenáron! Kérd ki orvosaid véleményét, beszéld meg velük problémáidat. Közösen biztosan találtok megoldásokat. Ne utasítsd el a segítő szándékot, bárkitől is jön az. Van, aki évek óta együtt él betegségével, talán többet is tud róla. Magam is rájöttem, amikor háziorvosom amolyan fórumot rendezett több cukorbeteg részére saját rendelőjében. Bizony, maga is meglepődött a hallottakon. Volt köztük rengeteg hasznos információ is.

Vegyes zöldsaláta sajttal, sonkával.

Betegséged hosszú időn keresztül nem derül ki, suttyomban pusztít. Minden normálisnak tűnik, de ha észreveszed, hogy sebeid nehezebben gyógyulnak mint normális esetben, ez már gyanúra ad okot.

Cukormentes muffin kandírozott naranccsal.

A cukorbetegség az egyik legalattomosabb, "csendes"állapot, mert észrevétlenül emésztheti fel szervezetedet. Szövődményei tested minden részére kiterjedhetnek. Látásod, anyagcseréd, és sok más is áldozatul eshet cukorszinted ingadozásának. Nem akkor veszed észre inkább amikor magas, hanem ha kiugróan alacsony a vércukorszinted. Ezt úgy hívják, hogy hypoglikémia, és akár kómás helyzetet is okozhat. Életemben mindössze kétszer volt "szerencsém" megtapasztalni ezt az állapotot. Első alkalommal, amikortól kezdtem gyanakodni betegségemre, egy főzőversenyen vettem részt Romániában, Micskén.

Mics (mititej) az "életmentő"

Jó volt a hangulat, fát vágtam a bogrács alá, iszogattunk is rendesen, mert senkit nem akar megsérteni az ember, hogy éppen csak az Ő pálinkáját nem kóstolja meg. Nem vittem ugyan túlzásba, de hirtelen szédülés, látásbeli problémák törek rám. És nem a pia miatt! Hallottam már a betegség tüneteiről, és egy ismerősöm éppen így írta le korábban a hypót. Kint a pusztában, az ember nem hord magánál szőlőcukrot, ami a leghatásosabb ellenszer lenne, mégis tudtam: szénhidrát kell, de azonnal. És, hogy minél gyorsabban szívódjon fel. A sör kéznél volt! Szénhidrát. Folyékony kenyér. Elsősegély! Közben elszaladtak barátaim a mozgóbüféhez néhány szem kockacukorért, valamint pár szelet kenyérért, és ha már kenyeret hoztak, néhány mics (mititej) Románia egyik vásári eledele is került a papírtálcára kísérőként.

Csirkepaprikás durum tésztával.

Pár perc alatt helyrejöttem. Másodjára, már inzulinos cukrosként, véletlenül több inzulint adtam be magamnak a kelleténél. Ez már nem volt annyira veszélyes. Egy szem szőlőcukor, azonnal helyrehozta.
És ha már inzulin! Állítom, sokkal könnyebben kezelhető vele a betegség, mint bizonyos gyógyszerekkel. Az elsőként számomra beállított gyógyszerre például allergiás voltam. (Merckformin) Kiütéses lettem tőle, sőt itt-ott sebes is.

Cukormentes almás pite.

Ha jól emlékszem, magam kértem az inzulinra történő átállítást. Az is tény, hogy akkor már szükség is volt rá, mert nagyon magas volt az átlagos vércukorszintem. A glikált hemoglobin (HbA1c) mért szintje, ami az eltelt 3 hónap gyűjtött értékét tükrözi, fontos szám. Ez még kirívó ingadozások esetén sem jó, ha meghaladja 10 mmol/l értéket. Elfogadható, ha a beteg embernél is, ez az érték 7 alatt van. Ha túl alacsony, az sem szerencsés! A teljesen egészséges ember vércukrának éréke 4-6 mmol/l közt van. Ingadozások lehetnek, de nem kiugróak!

Jelenleg ez az érték esetemben 6 körül van már évek óta. Hogyan csinálom? Semmi különöset nem teszek érte! Csak igyekszem egészségesen élni. Nem élek külön étrenden, ugyanazokat eszem, mint családom más, teljesen egészséges tagjai. Tény, hogy soha nem voltam nagy édességrajongó. Erről tehát nem kellett leszoknom! Ha megkívánok valamit, amibe cukrot is tennék, azt szorbittal csinálom. Csak ezt használom cukor pótlására! Kávét naponta egyszer iszok, és azt alkalmanként 1-2 édesítő tablettával kibírom. A szorbit gyógyszertárban beszerezhető, állagát tekintve a kristály, és a porcukor közötti szemcséjű édesítőszer.

Körtés koszorú cukormentesen.

Sokan esküsznek más pótlószerekre, mint a nyírfacukor, vagy a Stevia, de nekem ez jött be, ezt szoktam meg. Más állítólag észreveszi a valódi cukor, és a pótlékok ízének különbségét, de családom nem vett észre eddig jelentős eltérést. A számomra készített sütikből ők is esznek, jó étvággyal. Az édesítőtől az egészséges ember sem lesz beteg! Ez is tévhit!

Gyuvecs / dzsuvecs.

Az inzulinra való áttérés kevés páciensnél ment olyan zökkenőmentesen, mint nálam, ahogy azt kezelőorvosom később elárulta. Naponta háromszor mértem cukorszintemet, és eleinte fix értékű, előre meghatározott mennyiségű inzulint fecskendeztem be magamnak. Ez egyáltalán nem fájdalmas! Természetesen vannak olyanok, akiknek a fájdalomküszöbe a padló szintjén van, de soha nem tartottam a szúrás fájdalmát elviselhetetlennek.

Zöldséges csirkesaláta.

Az is tény, hogy magabiztosan, és nem remegő kézzel láss neki! Egy idő után a legmegfelelőbb helyet is meg fogod találni!
A kijelölt értékeket, pedig egy rövid idő után, orvosommal konzultálva, az aktuális cukorszintemhez tudtam igazítani. Találkoztam viszont olyan esettel, amikor egy nyilván kevésbé képzett segédápoló, a hivatalosan beállított 18 egység inzulint kívánta beadni a néhány perccel előtte 4,2 vércukorértéket mért betegnek. Én ragaszkodtam hozzá, hogy konzultáljon az inzulin beadása előtt a beteg orvosával. És milyen jól tettem! A reakciók nagyon különböztek egymástól! A beteg, sőt később az orvos is megköszönte figyelmességemet, az ápoló viszont sértésnek vette, miért szólok bele a munkájába? Volt olyan betegtársam is, aki magát inzulinozta, de az előírt értékeken soha nem változtatott, bármennyit is mért az inzulin beadása előtt. Amikor megkérdeztem, hogy konzultált-e valaha is kezelőorvosával a témáról, csak nézett rám üres fejjel.

Bolognai rakott csuszatészta.

A vércukrodat természetesen, rendszeresen mérd, ha kiderült betegséged! Én már eljutottam arra a szintre, hogy napi kétszeri mérés is elegendő, kivéve ha tudom, valami az átlagnál több szénhidrátot tartalmazó ételt fogok enni. Tehát előre gondolkozok! Ha tésztás körettel eszem meg ebédemet, így kalkulálok, és ebéd előtt már korrigálom inzulinnal a vércukromat. Ez viszont több éves gyakorlatot igényel. Csak orvosod engedélyével tedd!

Bőrös malacsült.

Az orvos - beteg viszony ebben az esetben nagyon lényeges! Ha tudja orvosod, nem akarsz ártani magadnak, biztosan találtok valamilyen közös megoldást. Ő biztosan nem akar ártani neked, ezt fel sem tételezheted! Erre tett esküt.
Tehát vissza az étkezésemre! Ugyanazt eszem, mint családom többi tagja, apró változtatásokkal. Tény, hogy nem vagyok egy nagy kenyérzabáló. Jobban szeretem, a magvas, teljes kiőrlésű pékárut, de azt is csak módjával. Tehát nem eszek meg minden nap egy fél veknit! A salátákat viszont imádom! Különösen nyáron, amikor rendelkezésemre áll sokféle alapanyag, szinte mindenből tudok salátákat rittyenteni.

Tényleg mindenből! És napokig képes vagyok élni is rajtuk. Jó nekem! Megszokás kérdése. Egy volt ismerősöm, minden nap panaszkodott a közösségi oldalon saját túlsúlyára, majd minden nap sütött magának két tepsi sütit.

Aztán kiderült, hogy már nem csak egyszerűen elhízott, hanem cukorbeteg, sőt gluténérzékeny is. Sajnálom, de kicsit őt is hibáztatom mindezekért.

A most leírtakat tehát inkább megszívlelendő tanácsoknak, figyelemfelhívásnak szántam! Bármikor olvasod el, ezek sohasem fognak elévülni. Érdemes megfogadni őket, mert a példa ott lebeg mindannyiunk szeme előtt! Amerikában, az emberek 1/3 része kórosan kövér, újabb 1/3-a elhízott. Érdemes kicsit elgondolkozni rajta!
Magad tehetsz tehát, a legtöbbet az egészségedért! Ha pedig kicsit én is segíthettem tanácsaimmal, annak szívből örülök. Sokan rám aggatták már az egészséges életmód nagykövete jelzőt, de ez az, amit a legkevésbé bánok.
Sőt, inkább büszkén viselem!

Töltött káposzta, fülével, farkával.

Írásomat direkt számtalan képpel illusztráltam. Néhány közülük nejem munkája, de többségében saját ételeim. Igyekeztem bebizonyítani, hogy a cukorbetegség nem is oly katasztrofális, mint azt sokan hiszik. A képeken látható ételeket, minden gond nélkül fogyasztottam, sőt kifejezetten élveztem!

A végére pedig többszörös díjnyertes receptem. Tagliatelle, rókagombás mediterrán raguval.

Nagyobb javulást vártam egészségi állapotommal kapcsolatban. Ez viszont sajnos nem egészen következett be, így jelentős változtatásokat vagyok kénytelen végrehajtani legkedveltebb tevékenységem, a gasztronómia, receptjeim írása, és ételeim készítése terén is. Nehéz lesz, de alkalmazkodnom kell a fennálló helyzethez. Három hónapja kaptam egy komolyabbnak tűnő agyi infarktust, de nem úgy gyógyul, ahogyan azt vártam. Pedig türelmes vagyok. Tegnap kipróbáltam, és komoly fizikai fájdalmakkal is jár a mások számára legegyszerűbbnek tűnő munka, a főzés is. Szédülök, mozgásom koordinálatlan, tehát csak szenvedtem. Eddig is, de most különösen erősebb vagyok gondolataimban, mint a tényleges munkában. A munkához viszont test kell, kéz, és láb, ha úgy tetszik. Azért végigvittem azt, amit eredetileg elterveztem, és abban a formában csináltam meg újragondolt cigánypecsenyémet, (ezt kívántam meg) mint az eredeti gondolataimban szerepelt. Ezek pedig a következők voltak: Az előzőleg bepácolt tarjaszeleteket megsütni. (Ha nagyobb vendégseregnek csináltam volna, bizonyára sütőben készítettem volna, de még az is lehet, hogy hagymaágyon, mert ebben az esetben a sült hagyma aromája is új színt vitt volna a kitálalt étel összetett ízébe) A sült paprikaszeletek ebben a formában szerepeltek terveimben, mert így sokkal cigányosabb volt a kitálalt étel összképe, mintha egészben sütöttem volna, majd meghámoztam volna a paprikákat. (azért ez most újabb ötletet is adott) A hagymás tört krumplinál pedig keresve sem találtam volna jobb, hozzáillő köretet. Bár tényleg megszenvedtem miatta, úgy érzem, mégis érdemes volt.

Így gondoltam el tehát előre, és így is csináltam meg az újragondolt cigánypecsenyémet.

Hozzávalók:

4 szelet sertés tarja,
1 nagyobb fej hagyma,
5 gerezd fokhagyma,
20 dkg. füstölt szalonna,
2 db. lecsópaprika,
1 kanál balzsamecet,
kevés petrezselyem zöld, (szárított is lehet)
1 kg. krumpli,
só,
kevés őrölt pirospaprika.

A tarját vékonyra klopfoljuk, a szétnyomott fokhagymával, és sóval jól bedörzsöljük, majd éjszakára hűtőbe tesszük. A szalonnát egyforma szeletekre vágjuk, kakastaréj formájúra beirdaljuk, egy serpenyőben zsírjára sütjük. A zsírt külön edényben felfogjuk. A hagymát apróra vágjuk. A bepácolt tarjaszeleteket a kisült zsír kisebb részén megsütjük. Ezt megtehetjük lefóliázott tepsiben is. (ha nagyobb mennyiséget készítünk, ezt a megoldást is javaslom.)

A krumplit megtisztítjuk, kockákra vágjuk, sós vízben feltesszük főni. A közben megsült tarjaszeleteket papírtörlőre szedjük, a munka további részében pihentetjük őket. Az előzőleg kisütött zsír nagyobbik részén, és a tarja szaftján, az apróra vágott hagymát megpirítjuk, enyhén megsózzuk, őrölt pirospaprikával megszórjuk ízlés szerint, majd a megfőtt, leszűrt, és szétnyomott megtört krumplival, jól összeforgatjuk.
A serpenyőben, amiben előzőleg a szalonnát kisütöttük, nagyon kevés félretett zsíron a felkarikázott paprikát enyhén megsütjük, kicsit megsózzuk, majd kevés balzsamecettel megöntözzük. Kevés petrezselyem zölddel a sült paprikakarikákat megszórjuk. A hagymás tört krumplival, a sült szalonnával, valamint a sült paprikával tálaljuk a tarjaszeleteket.
Az étel komplett ebéd, az ismert cigánypecsenye enyhe átdolgozáséval, mégis egyszerű, a megszokottnál különlegesebb ízekkel kiegészítve.

Nem gondolkoztam közben. Csak utána, amikor túl voltam a munka dandárján. Mi lesz velem, ha tényleg nem javul állapotom? Eddig sem voltam tökéletesen egészséges, de tűrtem becsülettel azt a nehezen viselhető állapotot, amit rám mért a sors. Most sem panaszkodok, de tényleg mindent alaposan át kell gondolnom. Valószínű több olyan dologról le kell mondnom, ami életem szerves része volt eddig. Majd keresek mást!
A kajakészítés, mint eddig mindig feladatot jelent. Arra pedig most nagy szükségem van !

Reggel Zsű, az Első Osztályú Konyhaangyal, kicsit rosszkedvűen ébredt. Nyomasztotta, az Angyalok Kamarája által mára előírt kötelező "Feladat"

Hiába teljesítette előző nap hibátlanul a szabadon választott repülést, ászpilótát megszégyenítő módon, dupla orsóval átsuhanva a Dunán felállított akadályok közt, át a Lánchíd alatt. Még a Blahán, az ingyen ételért sorban állóknak is mosolyt varázsolt szájuk szegletébe. Ma azonban, kicsit megrendítette a "Feladat" súlya. Igazából az, hogy még nem is ismerhette a "Feladatot"
Zsű a nevével sem volt igazán megelégedve! GasztroAngyal szeretett volna lenni. Úgy érezte, ez a név sokkal közelebb állna hozzá. Talán, jobban is illene rá! Aztán kiderült, egy közönséges földi halandó, már levédette ezt a titulust, így ez már ugrott. Pedig nem csak a repülésben, a konyhában is profi volt Zsű. Igaz, nem nevezett a Konyhafőnök műsorába, mert túl lealacsonyítónak tartotta volna, a halandókkal való versengést. Neki küldetése van! "Feladatokat" kell megoldani!
Ezért gondosan beolajozta szárnyait, és azok ízületeit a frissen, hidegen sajtolt legfinomabb olíva olajjal, majd bemelegített. Ment egy kört a nappaliban, csinált néhány figurát, zizegett kicsit, majd örömmel konstatálta, hogy a szárnya tövébe varratott "I Love you" felirat, diszkréten, de mégis tökéletesen kivehetően villant ki, visszafogott, mégis rendkívül kívánatos, csábos bájai közül. Valljuk be őszintén! Nem volt egy csontkollekció. Azt a kort már rég kinőtte. De ezt ma már senki nem is kívánta volna! Nem modell volt, hanem Angyal. Nem is az évszázadokkal ezelőtti divatos, posztreneszánsz stílusú, de valódi hús - vér tünemény volt, aki mindent megmutat magából, az áttetsző pongyola sejtelmes redői mögött. Annyit, amennyi éppen szükséges, de egy grammal sem többet. Gondold hozzá a többit, de ne légy túl kíváncsi! Nem provokált, de tisztába volt egyedi adottságaival, senkiéhez nem hasonlítható bájaival. A pongyolára sem véletlenül esett a választás. Lehetett volna csipkés kombiné is, de egy pongyolában mégis kötetlenebb a mozgás, mint az ugyancsak izgató, lenge ruhadarabban. Az otthonka is szóba kerülhetett volna, de hogyan néz már ki, egy Első Osztályú Konyhatündér otthonkában? Ugyanígy, a kötény is el lett vetve! Ennél még a jogging is jobb! Az legalább kiemeli gusztusos idomait, vágyat gerjeszt a zsűriben, de főként a "Feladat" később kijelölésre kerülő alanyában is.
Ezt várta Zsű a legjobban! Vajon ki lesz az? Érdektelen lesz, vagy teljesen fogékony testi adottságaira és egyéb nem átlagos képességeire? Tisztában volt páratlan tulajdonságaival, de mégis nő volt első sorban. Nő nagybetűvel. Emellett, valódi Angyal. Első Osztályú, tán osztályon felüli. Minden létező apró trükkel, turpissággal megáldva, ráadásul szerinte mindene ott volt, ahol éppen lennie kellett. Mások szerint is! Mivel Átlagon felüli konyhatündér is volt (mert az Angyal vizsgája mellett jeles különbözetije volt tündérségből is) az esélyesek közt tartották számon. Már nem csak a zsűrit kellett levennie a lábáról, hanem a "Feladatban" kijelölt személyt is, akinek a megnyerése lényegesen többet nyomott a latban, mint holmi zsűri véleménye.
Erre koncentrált tehát! A "Feladatot", mindenek elé helyezte! Az Szent volt számára. Le akarta nyűgözni azt, akinek a véleménye, szerinte mindenkinél többet ér! Neve lényegtelen, mert csak megzavarná az olvasót. Történetünk főszereplője, mint már eddig is kiderült Zsű, az Angyal, aki még mindig türelmetlenül várta a "Feladatot."
Aztán végre az Angyalok Kamarája elé kérették. Zsű szíve nagyot dobbant, amikor választott a "Feladatok" közül. Ezért kellett ennyit rinyálni? - gondolta magában! Teljesen szokványos, majdnem hétköznapi "Feladat", semmi extra felkészültséget nem igényel, még egy közönséges halandónak sem okozhat gondot. Majdnem mondott egy kacifántosat is meglepetésében. De második gondolata, már a "Feladat" volt. Koncentrált, hogy minél tökéletesebb legyen minden, ne érje szó sem a ház elejét, sem a hátulját, az eddig tökéletesen karbantartott karosszériát. Ha úgy tetszik: a nézését, a járását, a csípőjének a ringását. Ezekkel a kiemelkedő tulajdonságaival, tisztában volt Zsű is, de nem kívánt előnyt kovácsolni belőlük. Ezért becsülettel felkészült a "Feladatra" Tervezett, előkészített, feldolgozott, végrehajtott, tehát minden műveletet abban a sorrendben, ahogyan az egy Első Osztályú Angyaltól, elvárható lenne. Mielőtt repült volna egy levezető kört, pontosan végre is hajtotta a "Feladatot" Ezt pedig a következő módon végezte.
Eddig Zsű természetfeletti hatalommal rendelkezve jórészt a mennyekből szemlélte a halandókat, és a "Feladat" kiválasztottját, de most rövid időre földre szállt Angyalként mások számára is leírja a "Feladatot," csak azért, hogy másoknak se okozzon gondot, ha éppen apró angyalkodásra támad kedvük.

Rozmaringos, fűszeres oldalas, zöldséges krumpliágyon:

Hozzávalók:

2 kg. sertésoldalas,
2 kg. krumpli,
80 dkg. sárgarépa,
20 dkg. petrezselyem gyökér,
1/2 zeller,
1/2 fej fokhagyma,
4 fej hagyma,
1 csilipaprika,
1 kanál olvasztott mangalica zsír,
néhány ág rozmaring, kevesebb curry levél, vagy kakukkfű,
só, frissen őrölt bors.

Elkészítés: Az oldalast minden oldalán bedörzsöljük kevés olvasztott mangalicazsírral, zúzott fokhagymával, sóval, őrölt borssal.
Ezután megtisztítjuk, majd kockákra vágjuk a krumplit, a sárgarépát, a petrezselyem gyökeret, és a zellert. Tepsi aljára terítjük a zöldségeket, rászórjuk az ízlés szerint felvágott vöröshagymát is. Csak enyhén sózzuk. A tetejére tesszük a befűszerezett oldalast egyben, mellé rozmaring, és más hozzá illő zöld fűszereket, amiket a sütés után kiemelünk. (illik hozzá még a zöld curry fűszernövény, de nem az őrölt curry, a kakukkfű is) (kertemben mások mellett ezek is megtalálhatók)

Lefóliázva, nem a legmagasabb hőfokon 90 percig sütöm (Igen! Valóban másfél óráig, mert ezalatt a zöldségfélék a kisült hús levével megszívják magukat, fűszerekben gazdagok lesznek, elegendő levet gyűjtenek maguk alá ahhoz, hogy párolódjanak)
A legvégén, a fólia levételét követően, a hús is kap egy kis ropogós kérget, valamint az addig csak párolódott zöldségfélék is veszítenek bőséges levükből is. A csilipaprikát is megvághatjuk, de ha csak az egyedi aromájára tartunk igényt, nyugodtan hagyjuk egészben a tepsiben.
A fűszeres, zöldséges krumpliágyon sült oldalast, csontjaira párhuzamosat felvágva tegyük vendégeink elé, de legjobb, ha rájuk bízzuk adagjuk kitálalását.

A "Feladat" tehát végre lett hajtva! Áradó örömében Zsű rögtön tett egy tiszteletkört a kijelölt légtérben, a már tökéletesen végrehajtott "Feladat" illatfelhője kíséretében.

Tudom, írásom hangvétele szokatlan. Az eddigiekben megjelenők, fantáziám szülöttei, valós személyekre egyáltalán nem hasonlítanak!
Zsű a főszereplő, az Első Osztályú Konyhatündér is csak véletlenül szerepel írásomban. Bárki állíthatja, semmilyen hasonlatosság nincs közte, és szeretett feleségem közt! Azért ez utóbbi nézését, meg a járását, meg a csípőjének a ringását, száz aranyért nem adnám! Meg a főztjét sem!

Itt a vége, de ne fuss el véle. Vagy ha mégis, ne a kajával, mert én is szeretnék enni belőle! Az írásban is meg lehet éhezni ám!

Az angyali fotókat, a neten találtam, az ételek képei kivételével. Azokat én készítettem.

Csengettek.

Édi volt az, a szomszéd lány. Vérbeli plázacica, plasztikbombázó. Tény, hogy még női szemmel is szemrevaló volt. Azt, hogy miből írta a nagydoktoriját, senki nem tudta, de szerintem, senki nem is firtatta. Nem is ezért szerették!

Lécci,lécci,lécci... hadarta el gyorsan Édi, még a nyitott ajtóban. Jön haza Ádi este, és kikötötte, hogy valamit főzni kell. Ha nem, akkor visszavonja a szolibérletemet, meg ezentúl busszal kell járnom. Az meg nagyon ciki lenne! Még el sem hoztam a szervizből a kis rózsaszín bogaramat, de hogy is néznék ki magassarkúban a buszon, vagy ne adj' Isten a metrón. Kész égő lenne! Szóval valami kaját kellene csinálni, de nem hozathatok sem pizzát, sem nem rendelhetek étteremből. Szóval SK! Tudod mi az? És most tette fel az új műkörmöket a pedisem. A kozmetikus csaj azt monda, neki az anyukája eszébe véste, a férfi szívéhez, a hasán keresztül vezet az út. A fodrász, két hajcsavarás közben meg azt, hogy ő egy arasszal lejjebb, sokkal biztosabb utat talál mindig. Szóval itt vagyok, bepánikolva! Valamit adni kell este Ádinak, de nem lehet pizza, nem hozathatom étteremből, nekem kell megcsinálnom.

Te főztél már? - kérdezte Édi Zsűtől. Természetesen, és nem, olyan nagy dolog. - Mondta Zsű. És igazat mondott, mert hozzá volt szokva.
Akkor lécci,lécci,lécci! Neked adom a fél szolibérletemet, és ha be mersz ülni mellém, elviszlek plázázni.
Na erre nem lesz szükség! Szívesen segítek, de neked kell megcsinálnod. - mondta Zsű.

Mi van otthon, vásároltál már egyáltalán valamit? Erre eddig még soha nem volt szükség. - felelte Édi.
Akkor most elmegyünk a boltba. Tudod ott a plázában, a földszinten, a Rossmann mellett.
A két lány végiglibbent tehát a pláza aulájában, szenvedélyes férfipillantások gyűrűjében. Érdekes. - gondolta Zsű. Értem soha nem csináltak még ekkora felhajtást. Azért jól esett neki is, az átlagosnál sokkalta nagyobb figyelem. Édi már megszokta, és láthatóan élvezte. Azt is, hogy valóban a középpontba kerültek. Két csinos lány, mindkettő más, de nagyon szerethetőek. Még a hentes is, - akinél Zsű törzskuncsaftnak számított - most hangos "kezüket csókolom hölgyeim" köszöntéssel üdvözölte őket.

Mit szeretnél csinálni? Mit szeret Ádi? -kérdezte Zsű. Rengeteget. - köpte rá a választ gyorsan Édi. Húst, hússal! Tudod, kell neki a kalória, az egész napos kondi után. A proteinnel meg nem lehet jól lakni.
És Te mit szeretnél enni? Én csak paleózok egy kicsit, mert sokat nem merek. Még a végén otthagy az Ádi. Az meg marha ciki lenne, mert hozzászoktam már ehhez az élethez.

Te mi az a szép husi? - bökött rá Édi, a pultban magát kellető szeletre. Az Frédi szelet. - felelte a hentes. Adhatok neki nevet? - nézett rá Zsűre is kérdőn Édi. Adjál. Akkor én Flinszton pecsenyének fogom hívni. Jó? Tehát megszületett gyorsan, a műalkotás neve is. Találó. Igaz, hogy Flinsztonékat, Flinstone családnak írják de kicsire nem adunk.

Keressünk még hozzá valamit, de valami olyat, amit én is megehetek, és nem hízok el tőle. - mondta Édi. De Ádinak ez nem lesz kevés? Inkább tömöm magam, csak maradjon velem!
Drágám. Bármit ehetsz, csak ne vidd túlzásba! Nem a Norbi update, az egyedüli egészséges étel ám! A húst megeheted körettel, és sok salátával is. Az jó lesz! - örvendezett Édi. És Ádinak is biztosan ízleni fog. Meg örülni is fog, mert egészséges, sőt még protein sem kell mellé.
Nézd ezt a gyönyörű batátát. - mondta Zsű.
Az meg mi? Édesburgonya Drágám. Nem hallottál még soha róla? Pedig sok benne a vitamin, az ásványi anyag, és kevés benne a kalória. Most krumplival keverjük, répával, és cukkinivel. Úgy többnek is néz ki. Ádinak is biztosan ízleni fog.

Lehetek a barátnőd? Olyan szimpi vagy, és köszike, hogy segítesz!
Zsű reggel, amikor felébredt, még nem gondolta, hogy ma az irgalmas szamaritánus szerepét szabja rá a sors, de ha már így alakult, belenyugodott, sőt még örült is neki. Már barátnője is van. Kicsit még élvezte is a szitut. Nem kívánt ma példabeszédet sem tartani, mert eltelt az idő a plázában. Igaz, hogy az élelmiszer kivételével sehol nem vett semmit, de Édi mindenhova beköszönt. Látszott, mindenhol jól ismerik. Ez kicsit neki is jól esett. Nem bánta cseppet sem, hogy nem cicababaként éli azt életét, de jól érezte így magát. Lám, az Édi-féléknek sem fenékig tejfel az élete. Zsűnek még soha nem kellett rettegnie attól, mi lesz, ha szolibérlet-megvonásban részesítik. Vagy, ha csak minden két hétben mehet pedikűröshöz? Mi lenne? Semmi.

Ádit még nem ismerte, de Édi valahogy szimpatikus lett neki. Érzéseiben, pedig még soha nem csalódott.

Nekiálltak tehát, és jót röhögött magában Zsű, mert Édi még tán soha nem viselt kötényt. Hát nem egy Mesterszakács! Majd megszokja, - gondolta. Meg kell tanulni fontos dolgokat, ha érvényesülni akar az életben. De nem vágta el a kezét! Ezt már nem is gondolta volna, bár mindig figyelemmel kísérte újdonsült barátnőjét. Az pedig, állandóan csacsogott. Jól esett hallgatni. Közben főztek ezerrel. Értelmes lány ez az Édi. Csak a neve! Nincs neked valami normális neved? De! Neked Vica vagyok. És a két lány, végigdumálta az egész délutánt, közben főztek, és főztek, és főztek. Gyorsan ment a munka. Észre sem vették, eltelt az idő, de a kaja kész lett. Te ez olyan jó! - szagolt bele a levegőbe Vica. Eszembe jutott, amikor a nagyinál a sparhelt mellett, kinyalhattam a tálat a piskóta után. Szegény, már régen nem él! - panaszkodott. Pedig biztosan segítene, ha tudna, és ha még élne.
Olyan gyorsan telt az idő, hogy észre sem vették, amikor már elosztották igazságosan kétfelé, a megfőtt ételt. Nagyon szép! - örvendezett Vica. És én is segítettem. Kerülte az én főztem kifejezést, de látszott, ezt akarta mondani. És igaza is volt. Valószínű, a régi ösztönös mozdulatok szabadultak fel benne, és szívből örült a sikernek.
Gondolom, már kíváncsiak lettetek, mit főztek a lányok. Elárulom:

Hozzávalók:

1 nagyobb (1,30 kg.) Frédi szelet (bőrös sertéscomb)
1,5 kg krumpli,
1 db. batáta (édesburgonya, kb. 70 dkg.)
3 db. kisebb cukkini,
4 - 5 szál sárgarépa,
4 fej hagyma,
3 szelet (ujjnyi) füstölt szalonna,
1 nagyobb csokor kakukkfű,
1 db. csípős hegyes paprika, mag nélkül,
2 kanál étolaj.

A burgonyát, az édesburgonyát megtisztítjuk, kockákra vágjuk. A sárgarépát , és a cukkinit felkarikázzuk, a hagymákat félkarikákra vágjuk. Megsózzuk, megborsozzuk a zöldségeket, és olajjal nagyobb sütőtálban, vagy tepsiben összeforgatjuk, a tálban egyenletesen elterítjük.

Ráfektetjük az előzetesen sóval, frissen őrölt borssal bedörzsölt Frédi szeletet. Mellétesszük a kimagozott csípős paprikát, a hús tetejét beborítjuk 3 db. ujjnyi szeletre vágott füstölt szalonnával, és a kakukkfű ágakkal. Alufóliával letakarva, 200°-on 140 percig sütjük. A végén a fóliát levéve, pár percig még pirítunk a húson. A megsült húst, a zöldségkörettel, friss salátával tálaljuk.

Vica! "I think this is the beginning a beautifull friendship" jutott eszébe Zsűnek az ismert mondat, a Casablanca című filmből. Ez mit jelent? - kérdezte Vica. Azt Drágám, hogy barátok vagyunk! És a két lány megölelte egymást, mielőtt Vica ellibegett a becsomagolt bőséges adaggal, saját két keze munkájával.
Aztán majd mondd el, ízlett-e Ádinak amit csináltál!

Örülök, hogy segíthettem. - Szólt még a maga után immár kevert illatfelhőt húzó Vica után Zsű. Jó volt együtt dolgozni, - és valóban így is érezte! Jó volt ma jót cselekedni!

Előre szólok, hogy ez nem autentikus Olasz étel lesz!
Merthogy az állandóan pöfögő Vezúv árnyékában, keresve sem találnád meg ezt a csak hazánkban ismert ételt. A milánói ragu ily módon történő interpretálását, valószínű egy rendkívül leleményes hazai szakács vette fel először saját étterme kínálatába. És milyen jól tette! Tény, ha bármelyik milánói, olasz étteremben rendelnél ilyet, nagy ívben kiröhögnének. Ne is próbálkozz tehát vele! A milánói makarónit szinte mindenki ismeri, azt valóban tradicionális olasz ételként is tartják számon. Kevesen tudják, de a rántott sertésborda is kötődik az olasz nagyvároshoz. Az eredeti bécsi szelet receptjét sem Wiener snitzelként ismerte meg először a nagyvilág. Vajon kinek jutott először eszébe ez a párosítás? A milánói mártással elkevert makaróni tetejére helyezni a rántott húst, majd így tálalni ezt az egyébként rendkívül finom, és látványos ételt? A szakirodalom erről is mélyen hallgat. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a másik eredeti Olasz ételnek tartott bolognai spagettit is a II. Világháborúban, egy amerikai menzai szakács készítette először, az éppen arrafelé szolgáló vitéz uraknak, megpróbálva valami finomat, mégis helyi stílusú gyors ételt felszolgálni csajkáikban. A bolognai spagetti, mint tudjuk, azóta világhírű lett. A milánói sertésborda szerényebb sikerekkel büszkélkedhet tehát, de ez sem elhanyagolható. Hazánkban ismerik, szeretik. Ez a lényeg!
Elkészíteni baromira egyszerű, bár most tőlem már megszokott módon, pöttyet változtattam a ragun. Ezért most megkapjátok az újonnan főzött ragu, és az étel elkészítésének teljes receptjét is. Megérdemlitek!

Hozzávalók:

4 szelet sertésborda,
liszt, tojás, prézli (zsemlemorzsa) a panírhoz,
bő, forró olaj a sütéshez.

250 g. makaróni,
200 g. gomba
150 g. füstölt, főtt sonka, (sonkaszalámi)
100 g. paradicsom,
1 kis fej hagyma,

3 gerezd fokhagyma,

150 g. napon szárított paradicsom,

kevés száraz bor,
150 g. parmezán jellegű sajt reszelve
só,

frissen őrölt bors,

kevés őrölt pirospaprika,
szárított, vagy friss bazsalikom,
oregánó,
petrezselyem zöld,
kevés olívás fűszerolaj.

A hússzeleteket kiklopfoljuk, enyhén megsózzuk, majd az ismert módon bepanírozzuk. Forró, bő étolajban kisütjük, és papírtörlőre szedve leitatjuk.

A paradicsomot kicsumázzuk tetején kereszt alakban bevágjuk, majd 1 percre forró vízfürdőbe süllyesztjük. Amikor a héja megráncosodott kiemeljük, meghűtjük, majd a bőrét könnyen lehúzhatjuk róla.

A nagyon apróra vágott hagymát kevés olívaolajban megfonnyasztjuk, hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát, enyhén megsózzuk, majd kevés száraz borral megöntjük. A meghámozott, feldarabolt paradicsomot is szétnyomkodjuk a serpenyőben.

Hozzáadjuk a napon szárított paradicsomokat is, kicsit együtt pároljuk. Míg párolódik, a sonkát felcsíkozzuk, a gombát felszeleteljük. Együtt a serpenyőbe tesszük, majd rövid főzés után hozzáadjuk a zöld fűszereket is, valamint kevés borsot őrlünk rá. A kifőtt tésztát lecsepegtethetjük, és külön tálalhatjuk mindenkire rábízva a keverés arányát a raguval. Én viszont a ragura legtöbbször rászedem a tésztát, így a serpenyőben összekeverve az ízeket. Kevés fűszerolajjal is gazdagítom a ragut. Sajtot reszelünk rá, majd a kisült rántott bordával együtt tálaljuk.

Elolvasva receptemet kiderül, hogy egyedül a ragu elkészítésében van némi változás a sokak által már megszokotthoz képest. Ez pedig főként a napon szárított paradicsom, amit évek óta hasonló formában aszalok. Idén hozzáadott fűszerek nélkül, csak natúr olajban tettem el, de szoktam fokhagymás, rozmaringos, bazsalikomos, esetleg oregánós fűszerolajban is tartósítani a felhasználásig. Ha kíváncsi vagy rá, hosszabban írtam már a módszerről.
A lényeg tehát a raguban található, ami hazánkban lényegesen bőségesebb mint azt a taljánok megszokták. Olasz honban a lényeg a tésztában, a pastában rejlik. Nálunk inkább a raguban, amit a tésztával elkeverünk, mielőtt egy szelet rántott húst helyeznénk rá amolyan bónuszként. Népszerűsége is valószínű ebben kereshető. Nincs olyan hazai étterem, melynek étlapján ne szerepelne valamilyen formában a rántott szelet. Világszerte is ismerik, igaz milánói sertésbordaként csak a földünk ezen kis szegletén. De merjünk nagyok lenni, vagy legalábbis annak látszani!

A témához szorosan nem kapcsolódó megjegyzés:

Tény, hogy az utóbbi hónapokban rendkívül sok elismerés övezte gasztronómiai munkásságomat. Nem ezért csinálom, de jól esik. Ez a számomra már legfontosabb tevékenységemmé vált cselekedet tart életben. Évekkel ezelőtti súlyos betegségem után, családom segítsége mellett, ebben találtam meg a vigaszt, azt amiért továbbra is érdemes dolgozni. Ha úgy tetszik alkotni, mert a gasztronómiát én igazi alkotásnak tekintem. Próbálom megszerettetni a konyhai munkát a nálam sokkal fiatalabb nemzedékkel is, és úgy érzem, ez a cél nemes, érdemes ennek szentelni további életemet. Remélem, még hosszú ideig.
Meg kell viszont köszönnöm azoknak a felajánlóknak, akik munkámat segítik. Igaz, tán nem érdemtelenül, mert rengeteg zsűri által odaítélt díjat kaptam már pályafutásom során. Az utóbbi időkben pedig különösen sokat. Jól esik, hogy rengeteg alapanyaggal, konyhai kisgéppel, egyéb kiegészítőkkel segítik munkámat. Ezt az ételt is részben nyereményeim felhasználásával csináltam. Olvasóim véleménye is arról győzött meg, hogy érdemes csinálni azt, amit csinálok. Engem pedig még aktívabb munkára sarkal ez a sok elismerés. Köszönöm!

Serpenyős rostélyos

Balzsamecetes vegyes saláta földimogyoróval.

Ajvár / zakuszka

És hogy lássátok, mire jó még az ajvár. Az egyik legnépszerűbb sütim.Aszalt paradicsommal, ajvárral, házi leveles tésztából.

Variációk grillezett csirkemellre.

Pulykacomb szaftos hagymás krumplival.

Nem kaptam díjat!

Csontleves.

Joghurtos, kapros babsaláta.

Fehérbab gulyás pulykacombbal.

Hortobágyi palacsinta. Közép-Európa isteneinek eledele.

Káposztasaláták.

Tonhalas endívia saláta olíva, és tökmagolajjal.

Savanyú vetrece, és néhány régi szép micskei emlék.

Házi disznótoros, és májas-tüdős hurka.

Rakott krumpli variáció

Egészségem, mindenek előtt.

Cigánypecsenye, nem egészen roma módon.

A "Feladat" ... fűszeres oldalas, zöldséges krumpliágyon.

Flinstone pecsenye batátás zöldségkörettel.

Milánói sertésborda "Gasztropajti" módon